A bálna
2023.02.09. (The Whale) Charlie (Brendan Fraser) egy 270 kilós középiskolai angol tanár, akinek élete nagyot fordul, mikor elhagyja családját férfi szeretője miatt, megromlik a kapcsolata tinédzser lányával, Ellie-vel (Sadie Sink) is. A férfi depressziója és kóros elhízása miatt régóta nem hagyta el az otthonát, online tartja meg óráit is. Egyetlen barátja Liz (Hong Chau) megpróbál neki segíteni, amiben csak tud. Egy nap Charlie úgy dönt, szeretne kapcsolatot teremteni elhidegült 17 éves lányával.
2 OSCAR-DÍJ 2023
(Legjobb férfi főszereplő: Brendan Fraser; Legjobb smink és haj)
OSCAR-JELÖLÉS 2023
(Legjobb női mellékszereplő: Hong Chau)
KRITIKA
Brendan Fraser visszatért, s csúnyább és szebb, mint valaha.
Szöllőskei Gábor
Darren Aronofsky a Noé és az anyám! után végre visszafogta magát, és ez sokkal jobban áll neki. Elöljáróban tehát megnyugatnék mindenkit: A bálna nem a fenti harsogások, sokkal inkább A pankrátor csendesebb stílusában fogant.
Az alapot Samuel D. Hunter színdarabja szolgáltatta, amiből ő maga írta forgatókönyvet. Eredetét pedig le sem tagadhatná a film, hiszen a kb. 117 perces mű szinte teljes hosszában egyetlen lakásban játszódik, és csupán hat szereplőt mozgat. Hogy ez a mozik vásznain is „jól” mutasson, ahhoz viszont Aronofskyra volt szükség. Az idézőjel pedig azért kellett, mert A bálna minden, csak nem szép. Legalábbis kívülről biztosan nem az.
Adott ugyanis egy Charlie nevű saccperkábé 270 kilós irodalomprofesszor (Brendan Fraser), aki, mivel felállni és járni is alig tud már, online tartja a kurzusait, természetesen kikapcsolt kamerával. A fickóból nagyjából annyit látunk, hogy nézi a tévét, mindent befal, ami a keze ügyébe kerül, alatta a kanapé pedig a gyors és kegyes halálért eseng. Csupán jó barátja és gondozója (Hong Chau csodás a karakán Liz szerepében) látogatja, újabban pedig egy hittérítő srác (Ty Simpkins) is egyre gyakrabban kopogtat az ajtaján. Majd megjelenik nála a lánya, Ellie (Sadie Sink nem lesz mindenki szíve csücske), akit a feleségével együtt évekkel korábban elhagyott egy másik férfiért, és beindulnak a dolgok. Szép lassan feltárul előttünk mindaz, ami miatt ilyen nyomorult helyzetbe hozta magát hősünk.
A bálna egyértelműen Brendan Fraser filmje, ő mindenek mozgatórugója, köré épül fel a díszlet, köré gyűlnek össze a szereplők, ő ennek a mikrouniverzumnak a központi csillaga. A múmia sztárja pedig ugyanúgy meghálálta Aronofskynak a belé vetett bizalmat, mint A pankrátor esetében Mickey Rourke, értsd: élete legjobb alakítását nyújtja Charlie szerepében. Remek karaktertanulmányt lehetne írni erről a fickóról, aki alapvetően szánalomra méltó, amiért így él, mégis nehéz rá haragudni, mivel a testénél csak a szíve nagyobb. Hogy önző dolog volt-e elhagynia a családját a szerelemért, a boldogságért, az sok film, regény és színdarab témája, A bálna sokkal inkább a megüdvözülés, valamint a bonyolult emberi kapcsolatok krónikája.
Főként az apa-lánya viszony kerül terítékre, amely kapcsán még az emberi gonoszság és jóság szembeállítása/témája is kiemelt figyelmet kap, de szó esik még a vallásról, a hitről, a megbocsátásról, a boldogság hajhászásáról és a vezeklésről is. Na meg a megváltásról, hiszen Charlie végtelen türelemmel, Jézus-szerűen tartja oda mindig a másik orcáját Ellie sokadik inzultusa után, az ő szeretete feltétlen. És talán elég lehet ahhoz, hogy megmentse ezt a lányt. Talán van még miért élnie.
Amilyen visszataszító tehát A bálna kívülről (Charlie-ra és a sötét, rendetlen lakására sem jó ránézni), annyira megkapó és gyönyörű belülről. A vége pedig szó szerint felemelő. Nincs szó mesterműről, annál sokkal kisebb a lépték és az ambíció, de ami át szeretne adni, átadja, mi nézők pedig tán többek leszünk általa. Akkor pedig már megérte.
117 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!