R.M.N.
2023.02.16. (R.M.N.) özeleg a karácsony. Matthias külföldről tér vissza a havasok között fekvő erdélyi szülőfalujába. A férfi aggódik fia, Rudi miatt, és minden vágya, hogy viszontláthassa egykori szerelmét, Csillát. A faluban valami megfoghatatlan nyugtalanság és irracionális rettegés honol. Amikor a péküzembe, ahol Csilla dolgozik, felvesznek két messziről érkezett alkalmazottat, felszínre törnek a korábban rejtett indulatok.
KRITIKA
Kelet-európai társadalmi látlelet szomorú valós történetből a mozi csendes erejével.
Villányi Dániel
A rejtélyes cím feloldását nem tudjuk meg Cristian Mungiu (4 hónap 3 hét 2 nap, Érettségi) cannes-i versenyben szerepelt rendezéséből. A legkézenfekvőbb megoldásként a Romania mássalhangzói kínálkoznak, de mivel egy olyan faluban játszódik a történet, ahol románok, magyarok és németek/szászok élnek együtt, így akár a nemzetiségek kezdőbetűit is jelölheti a cím. Vagy az MRI egészségügyi diagnosztikai eszközt, aminek románul RMN a neve, és aminek képei a film szimbólumrendszerének visszatérő elemeit adják. Hasonlóan gazdag és sokrétű az is, hogy mi igazából a film témája, mindenki kiválaszthatja azt, hogy neki miről szól. Sőt, a titokzatos és nyitott befejezés külön beszélgetések tárgya lehet a film után, annyira nézőfüggő, hogy ki mit lát bele, és hogyan magyarázza. De ez a többértelműség nem bizonytalanságból, eldöntetlenségből vagy szétszórtságból fakad, hanem nagyon is tudatos rendezői döntésekből és a választott formanyelvből.
Egy többnemzetiségű erdélyi faluban járunk tehát, ahol mindenki érti a román, magyar és a német szót is, származzon bármelyik etnikumból. Sőt, az egyik szereplő kapcsán előkerülnek francia mondatok is, az angol pedig nemzetközi közvetítő nyelv funkciójában bukkan fel. Mert ebben a faluban, ahol elvileg sok évszázados hagyományai vannak a multikultinak és a nemzetiségek együttélésének, óriási vihart kavar három Srí Lanka-i vendégmunkás megjelenése. Hiába érkeznek olyan állásokra, amiket a helyiek az alacsony bér miatt nem akarnak betölteni, hiába katolikusok, még a templomba sem akarják beengedni őket a xenofób indulatok miatt. Mungiu egy megtörtént, hazai sajtót is bejárt esetet dolgozott fel a rendezésében, de ahhoz, hogy mégis ennyire életszerűek és sajnos nagyon ismerősek legyenek a filmben látott helyzetek, mondatok, vádak és összeesküvés-elméletek, kellett az alkotói bravúr is, ami hihető fikciót teremtett a valóságból. Mungiu nem feszes drámát épített fel erre a sztorira, inkább a társadalom- és karakterrajzok érdekelték. Egyéni sorsokon keresztül mesél, amiket nemcsak arra használ, hogy rajtuk keresztül láttassa az eseményeket, hanem legalább annyira érdekli a karakterek ezen kívüli élete is. Amelyek persze mind rezonálnak ilyen vagy olyan módon a központi történetre, legyen szó akár a németországi vendégmunkából akaratán kívül visszatérő, 
nyughatatlan román-szász férfi Matthiasról (Marin Grigore kőkemény jelenlétével), akár a közegből másképpen kilógó, mégis idetartozó magányos magyar női főszereplőről, akit Judith State formál meg ritkán látható eszköztelen érzékenységgel. Mungiu komótosan mesél, lassan bontja ki a történetet, apránként vezeti fel a szálakat, az igazi konfliktusok csak a film utolsó harmadában robbannak ki. Addig a felszín alatt lappanganak, amolyan jó kis kelet-európai kommunikációképtelenség jegyében, amit a szenvtelen, a szereplőket távolabb tartó filmnyelv is támogat. Mindenki gondolkodhat azon, hogy mi jár közben a fejekben, és mit lehetne itt tenni. Valószínűleg nem sokat, ezért is marad a titokzatosságba és szimbólumba menekvés a végén.
Az R.M.N. a Magyar Filmadatbázisban!
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!