A Hangya és a Darázs: Kvantumánia

By Echte on 01 March 2023 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2023.02.16. (Ant-Man and the Wasp: Quantumania) A Marvel Cinematic Universe ötödik fázisát elindító filmben a hőstársak, Scott Lang és Hope Van Dyne folytatják kalandjaikat Hangyaként és Darázsként. Hope szüleivel, Hank Pymmel és Jane Van Dyne-nal egyetemben az egész család a Kvantumvilágban találja magát, ahol különös lényekkel találkoznak és olyan felfedezőútra indulnak, aminek során rájönnek, hogy amit lehetségesnek hittek, az eltörpül a valóság mellett.

KRITIKA

Azért kicsit (hangyányit) meglepő, hogy pont az egyik legszimpatikusabb MCU-hős harmadik önálló küldetése kapcsán látszik erősebben repedezni a franchise atombiztosnak tűnő szuperhőspáncélzata. Persze még semmi sincs veszve (kereskedelmi értelemben semmiképp), ám aggódni talán már van okunk.

Kovács Gellért

Paul Rudd-dal most sincs különösebb probléma: ő még mindig azt a Hangyát formázza, akit megszerettünk. A szuperhőst, aki egyszerre outsider a megfogyatkozott (megszűnt/átalakult) Bosszúállók-teamben, s annak egyfajta önironikus, önanalitikus lelkiismerete is: szereti, hogy szeretik, elfogadja, hogy nem annyira népszerű, mint a többiek – de rajongással vegyes önmarcangolása érettebb, mint Pókemberé. Ezért is kellett volna a jellemfejlődés okán (is) komolyabban venni.
Az előző két Hangya-moziért is felelős Peyton Reed tán kicsit megunta ezt az egészet (ő vette át anno ugye Edgar Wrighttól az elsőt, relatíve sok remek dolgot megtartott az eredeti forgatókönyv szelleméből), és/vagy Reed is érzi, hogy az MCU jelenlegi fázisában egyszerűen nincs elég ötlet és fantázia. Hogy a kreatív csapat mit gondol minderről, egy ideig egész bizonyosan nem fogjuk megtudni, hiszen érthető okokból Kevin Feige főhadiszállásáról alig szivárog ki ilyesfajta infó. Minden szép, minden jó, mindennel nagyon meg vannak elégedve. Ha a bevételi számokat vizsgáljuk, nem kell ahhoz kvantumprofesszornak lenni – hiszen nyilván nem csak aprót keresnek majd a filmmel a pénztáraknál –, hogy komolyabb ok valóban ne legyen a pánikra a Disney-nél. A Marvel Moziverzum egyik univerzumában sem.
Ha már itt tartunk: a legtöbb gond alighanem pont ebből a metaverzumos koncepcióból fakad. Már a korábbi filmekben is voltak erre utaló jelek, ám A Hangya és a Darázs – Kvantumánia minden egyes kockáján érződik, hogy nincs a tematikában annyi, amennyit a márka gazdái szerettek volna, s amennyire hangoztatták, hogy biza’, lesz ez annyira vastag és érdekfeszítő átívelő szál, mint amennyire drámaivá vált a végére a Végtelen Saga. Most úgy tűnik (aztán majd meglátjuk), hogy az MCU 31. mozija akár egy közelgő válság első terméke is lehet. Nem találtak benne elég fordulatot, s nincs bátorságuk eléggé megkavarni a mélyét és a felszínét a szuperhősvilágnak, csak állnak a gyártósoron: a szokásos profizmussal nyomogatják a bejáratott, kissé már megkopott gombokat. Ez a Hangya-film igazából nem más, mint egy sok-sok millióból összerakott, technikailag felső kategóriás cosplaymóka, amelyben mindig van mit nézni, csak kevés dolog érdekes igazán belőlük. A Star Wars-esztétikával kétségtelenül lehet nézőt nyerni, s azt is lehet rá mondani, hogy ez nem is csupán biztonsági játszadozás a pixelekkel és az analóg maszkokkal, hanem hommage a javából – na de ennek a műfajnak megvan az a tulajdonsága, hogy elég könnyen lelepleződik, aki fáradt, rutinból csinálja. Az is, aki épp ernyedtségét igyekszik a költségvetéssel elfedetni.
Márpedig hiába Paul Rudd, hiába Evangeline Lilly, Michelle Pfeiffer, Michael Douglas és Kathryn Newton kötelességtudatos összjátéka (valamint Jonathan Majors heroikus helytállása a rendkívül üres főgonosz szerepében), hiába a prémium CGI-látvány, ha gyenge (szinte nem is létezik) a cselekmény, inkább pukkannak, mint ülnek a poénok, számottevő cameók sincsenek, vagyis – azt a néhány másodpercnyi szellemesebb momentumot kivéve – az egész inkább töltődik, mint zajlik. Össze lett csapva. Azokat sem érdekelte igazán, miféle kalandok várják a nagyérdeműt, akik állítólag ezzel kelnek és fekszenek.
De reménykedjünk, hogy ez a film csak egy rosszabb nap a kvantumvilágban – és a „nagypályán” majd tényleg minden marvelous lesz megint!