Kokainmedve
2023.02.23. (Cocaine Bear) 1985-ben egy drogfutárnak lezuhant a repülője, és az eltűnt kokaint megette egy fekete medve. Ez az igaz történet ihlette ezt a vad thrillert, melyben egy zsarukból, bűnözőkből, turistákból és tinédzserekből álló csoport gyűlik össze egy georgiai erdőben, ahol egy 230 kilós csúcsragadozó bődületes mennyiségű kokaint kebelezett be, és bekokózva tombolni kezd, mert még több port – és vért – kíván…
KRITIKA
Amikor az alapötlet jobb, mint maga a film – de azért az sem rossz.
Villányi Dániel
Vannak az úgynevezett „high concept”-filmek, amik egyetlen mondatban összefoglalhatók, egy ütős alapötletre építenek. És vannak a high conceptnél is high conceptebb filmek, amiknek elég egy szókapcsolat. Kígyók a fedélzeten. Kokainmedve. Ilyenkor mindenki pontosan tisztában van vele, hogy mekkora marhaság az egész, de mindenki abban reménykedik, hogy akkora marhaság lesz, ami már szórakoztató. Ezeknek a filmeknek tehát több mint ajánlatos kicsit túltolni a dolgokat, persze értő kézzel. Ha pedig még esetleg idézhető humorra és egy kis önreflexióra is futja közben, akkor könnyen kultfilm is születhet.
A Kokainmedvének nem kellett volna sok hozzá. Egy kicsit kidolgozottabb figurák, hogy ne legyen a többségük annyira egydimenziós/érdektelen. Egy kicsit kidolgozottabb karakter magának a medvének: ha már ő a címszereplő, és a(z egyébként pöpec) CGI révén bármit el lehet vele játszatni, akkor miért ne lehetnének jellegzetességei azon kívül, hogy kokózik, és ettől vérengző lesz? (De nem mindig, nem mindenkivel, és hogy mi a különbség, az sosem derül ki.) Egy kicsit jobban működő humor: érkeznek ütemesen a poénok, de kevés robban közülük akkorát, hogy tényleg az egész nézőtér nevessen. Annak eldöntése, hogy a film formanyelve most akkor nagyon belemegy a véres részletek megmutatásába, vagy érzékenyen elfordítja a kamerát (mindkét végletre akad példa). Annak eldöntése, hogy akar-e valamit kezdeni ezzel a történettel azon túl, hogy van itt egy bekokainozott medve. Nem baj, ha nem, csak akkor az egy 
tisztességes B-film. Itt pedig esély kínálkozott valami többre is.
De ne vitassuk el közben ennek a bekokainozott medvének és a sztárszínésznőből egyre figyelemreméltóbb alkotóvá váló Elizabath Banks rendezésének erényeit sem! Mer például teljesen pofátlan lenni: az egyik jelenetben két kisgyerek úgy zabálja csillogó szemekkel két pofára a fehér port, hogy öröm nézni, máskor kéjvágyó parkőrnő loccsant szét benne tinibűnöző agyat a legváratlanabb pillanatban. Van ritmusa, van húzása, ezen a filmen senki sem fog unatkozni. A gengsztereinek van karaktere, az ő szintjükre kellett volna felhúzni a többieket is. Igaz, ebben persze szerepet játszhat Alden Ehrenreich, O’Shea Jackson Jr. és főleg Ray Liotta színészi teljesítménye is. Aki igazi filmszínész, az igazi filmszínész, nem fogja tudni ellopni előle a show-t még egy bekokainozott vérmedve sem.
95 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!