Creed III
2023.03.02. (Creed III) Adonis Creed (Michael B. Jordan) KO-zta a világot, és az most a lába előtt hever. Bajnok lett. Boldogan él. Mindene megvan. De a bunyó olyan, mint az élet: a győztesnek is mindig készülnie kell egy váratlan fordulatra. A bajnok egy régi haverja, Damian kiszabadul a sittről. Tizennyolc évet húzott le odabent, és abból kb. tizenhatot gyúrással tölthetett. Elképesztő formában van, és forr benne a düh. Mindenkit utál, aki kinn volt, amíg ő benn. De a legjobban a bajnokot gyűlöli – és be akarja bizonyítani, hogy neki jár a cím. És odabenn nem sportszerű meccsre készült. A gyerekkori barátoknak meg kell küzdeniük egymással. Adonis csak akkor győzhet, ha mindent kockára tesz: ő nagyon sokat veszíthet, az ellenfele viszont semmit.
KRITIKA
Azt csak a legfőbb bíró tudja, hogy Sylvester Stallone pontosan miért hagyta ott a franchise-t, de arra e film a bizonyíték, hogy ez a sorozat nélküle csak nagy lendülettel előadott, szinte hatástalan légbokszolás.
Kovács Gellért
Persze, hát fura az nagyon, hogy Sly nélkül nincs jó Creed-film, elvégre ez az egész spin-off-dolog Ryan Coogler ötlete volt, s alaposan elő kellett vennie a rábeszélőkéjét, hogy Stallone-t rábírja az első ilyen filmre. Golden Globe-díj és Oscar-jelölés lett a vége, aminek örült is az öreg harcos. A második részben is benne volt szívvel-lélekkel, aztán a Creed III forgatásának környékén történt valami, s Stallone csak produceri kreditjével maradt a projektben. Elsétált a csődör a másik irányba.
Mindezt azért volt most muszáj ilyen hangsúllyal megemlítenem, mert tényleg olyan ez a film, mintha kivarázsolták volna alóla a ringet, és csak a levegőbe kalimpálna – fontoskodva, valós hatástalanságáról tudomást nem véve.
A rendezővé is avanzsált Michael B. Jordan komor tekintettel járkál fel-alá a játékidő nagy részében, rajta feltűnően szép ruhák, de igazi érdeklődés mintha nem lenne a szemében a cselekményt illetően. Tán mert ő is pontosan tudta, hogy Coogler most nem rakott össze igazán drámai történetet (többedmagával sem): a börtönből kikerült régi barát indulatos törtetése pont annyira üres és erőltetett, mint amilyennek egy ilyen mondat hangzik, ha a vásznon nincs megtöltve szenvedéllyel, és a zsánerben elvárható szinten valósnak ható érzelmekkel. Pedig Jonathan Majors ezt a szerepet láthatóan jobban élvezte, mint azt, amit a legújabb Hangya-filmben kapott, ám itt is kiaknázatlan a tehetsége – elbírna ő egy olyan karaktert is, akinek nem csak az az üzenete, hogy a sitten megtanulta a rossz leckét: csak az lehet a tiéd, amit elveszel a másiktól. Kettejük kémiája inkább vágyott, mint valódi, a bunyókból hol kilóg a CGI, hol túlbeszélik a szereplők. Ami meg különösen fájó: a Rocky-filmek egyik legfőbb erénye, vagyis a tempós, hősies tréningmontázs nélkülöz szinte mindenféle kreativitást és valódi izzást. 
Joseph Shirley magasztos filmzenéje mintha arról szeretne minket meggyőzni, hogy a Creed III-ban tényleg megtörténik az, ami most nyilvánvalóan elmaradt.
Nincs itt nagy tét, nincs dilemma, a franchise történelmével sem tudtak semmiféle izgalmasat kezdeni – ez csak egy átlagos, tulajdonképpen egy eléggé unalmas bokszfilm, ami ugyan nem dobja be a törülközőt, de K.O.-ra biztos nem vágjuk magunkat tőle. Hacsak nem vagyunk rettenetesen álmosak.
Olyan hapsi Sylvester Stallone, amilyen. Biztosan nem hibátlan. De ő nem hagyott volna minket szunyókálni.
116 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!