Sikoly VI
2023.03.09. (Scream VI) Új város. Új szabályok. Ghostface márciusban ismét lecsap a mozikban – ezúttal New Yorkban!
KRITIKA
Az ötödik – amúgy sorszámozatlan – Sikoly még csak felvezette az új karaktereket, ám a hatodik film az, ami igazán megszeretteti velünk őket.
Tóth Csaba
Egészen elképesztő, hogy a Sikoly-franchise még a hatodik epizódjával sem jutott a Fűrész, a Parajelenségek vagy mondjuk a Péntek 13 sorsára. Az újabb részek csodák csodájára nem csak összecsapott kliséhorrorok, amik nem szolgálnak másra, csak hogy újabb meg újabb dollármilliókat csaljanak ki a Sikoly-rajongók zsebéből. Ez a franchise még mindig tartogat némi frissességet s új ötleteket, és szerencsére a Tyler Gillett-Matt Bettinelli-Olpin rendezőpárosnak köszönhetően olyan értő kezekbe került, akik óvják és védik a brandet, biztosítva, hogy Wes Craven és Kevin Williamson örökségét ne csak kiforgassák, hanem érdemben hozzá is tegyenek valamit. Az persze nyilvánvaló, hogy a Sikoly már sosem lesz olyan friss, mint a kilencvenes évek második felében volt. A franchise saját szabályai egy kicsit gúzsba kötik az alkotók kezét, ugyanakkor az adott keretek között az új alkotók a lehető legnagyobb szabadságot engedik meg maguknak, és az új részben még bátrabban nyúlnak a Sikoly örökségéhez, mint az ötödikben tették. Jó példa erre a nyitójelenet, ami egy pillanatra elhiteti a nézőjével, hogy Columbót csináltak a Sikolyból: az első gyilkosság után Ghostface leveszi az álarcát (!!!), és mindannyian láthatjuk az arcát. Ilyen merész húzással korábban egyik epizódban sem álltak még elő, és egy ügyes trükkel gyorsan vissza is táncolnak belőle, de már ezzel is jelzik: nem csak a régi trükköket ismerik, bátran mernek bevetni újakat is.
Nem gondoltam volna, hogy ezt valaha le fogom írni, de a Sikoly VI-nak kimondottan jót tett a legacy karakterek háttérbe szorítása. Szegény Dewey (David Arquette) egy résszel ezelőtt meghalt, Sidney (Neve Campbell) ezúttal távol maradt, így már csak Gale (Courteney Cox) maradt a régi nagyok közül, és ugyan Coxot mindig öröm lesz viszontlátni egy Sikoly-filmben, valójában nélküle is jól meglettünk volna. Az előző film után mostanra sikerül a Carpenter nővéreket, Samet és 
Tarát (Melissa Barrera és Jenna Ortega) valóban izgalmas főhősökké varázsolni, sokkal több teret kapnak a kibontakozásra, s jó látni, hogy egyszerre sebezhetők és badassek, ahogy azt a franchise követelményei megkívánják.
A New York-i helyszín sajnos nem ad hozzá annyit a cselekményhez, mint azt az előzetes sejtette, a várost az alkotók nem használják ki igazán, de a ragyogóan sikerült metrójelenet miatt olyan nagyon azért nem panaszkodom. Ghostface minden eddiginél könyörtelenebb és félelmetesebb, és tény, hogy ez az eddigi legvéresebb Sikoly (az X-es korhatár-besorolás azért így is vicckategória), de az állandó kikacsintások, a szándékos túlzások és a sok-sok humor gondoskodik róla, hogy az összhatás inkább egy nagy horrormókára hasonlítson, és senki ne sokkolódjon a jelenetek kegyetlenségétől. A végét pompásan túltolták, fülig érő szájjal jöttem ki a moziból. Viszlát a hetedik résznél!
122 perc, amerikai-kanadai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!