2011.02.10.- London Boulevard

KRITIKA

Londonban élni és meghalni.

Feri, a mozigépész

Az össze nem illő párok között fellángoló szerelem és a múltját maga mögött hagyni akaró gengszter figurája egyaránt ősrégi filmes klisének számít, amit azonban mégis szívesen nézünk újra meg újra. William Monahan, A tégla Oscar-díjas forgatókönyvírója ezt a két sztoripanelt ötvözi első rendezésében.
Mitchell (Colin Farrell az Erőszakik után ismét szimpatikus gyilkos) éppen szabadul a sittről, és szeretne új életet kezdeni. Ez azonban Londonban sem egyszerű olyan múlttal, mint az övé. Főleg úgy, ha rögtön felbukkannak a régi ismerősök, a drogos spicli Billy (Ben Chaplin, mint egy kígyó, remek) és persze a góré, Gant (Ray Winstone nagyon cool) személyében, akik a piti lenyúlásoktól a gyilkosságig mindenben benne vannak. Mitchell azonban inkább megpróbál tisztességesebb munkát találni. Így ismeri meg a paparazzók elől kétségbeesve rejtőzködő színésznőt (Keira Knightley, akinek még mindig nincs melle, de a szemeiben el lehet veszni), akibe persze beleszeret, így amikor a régi haverok választás elé állítják, nem kérdés, hogyan dönt. Ennek azonban következményei vannak.
Monahan tehát nem mond újat, de ahogy mondja, amilyen hangsúlyokkal mondja, az kedvelhető, átérezhető, megérthető. A képi világ – London ide vagy oda – szegényes, a színészek viszont még a mellékszerepekben is jók és a soundtrack is nagyon rendben van.
A végeredmény így egy erős hangulatfilm azoknak, akik jártak már Londonban, voltak már annyira szerelmesek valakibe, hogy azt hitték, ez majd egyfajta megváltás lesz az életükben, vagy öltek már. Esetleg mindhárom.

103 perc, amerikai-brit

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó cikkek:

1. 10.10.07.- Mission London
2. 2011.01.13.- Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
3. 2011.01.27.- Szerelem, pasta, tenger