2011.02.17.- A félszemű
10 OSCAR-JELÖLÉS 2011!
(Legjobb film; Legjobb rendező: Joel Coen, Ethan Coen; Legjobb férfi főszereplő: Jeff Bridges; Legjobb női mellékszereplő: Hailee Steinfeld; Legjobb adaptált forgatókönyv; Legjobb operatőr; Legjobb látvány; Legjobb jelmez; Legjobb hangkeverés; Legjobb hangvágás)
KRITIKA
Coenék első westernje keményebb és hűségesebb az irodalmi alapanyaghoz, mint az alapjául szolgáló regény 1969-es filmes adaptációja, de szerencsére a testvérekre jellemző szűkszavú líraiság sem hiányzik belőle.
Hlavaty Tamás
A Nem vénnek való vidék óta a Coen fivérek minden évben előrukkolnak egy új filmmel. Még alig száradt meg a tinta a legutóbbi Egy komoly embert dicsérő kritikánkon, máris itt az újabb mű, amely Charles Portis azonos című regényét dolgozza fel. A történetből Henry Hathaway rendezett klasszikus westernt, embereink azonban nem ezt a munkát vették alapul filmjük készítésekor, kizárólag az irodalmi alapanyagra támaszkodtak.
A cselekmény az 1870-es években játszódik, a főhős egy tizennégy éves kislány, Mattie Ross (Hailee Steinfeld), aki apja halálát szeretné megbosszulni a gyilkosságot elkövető Tom Chaneyn (Josh Brolin). A korához képest meglehetősen rámenős lány egy képmutató, haszonleső, rasszista emberekkel benépesített kisvárosba érkezik, hogy elkezdje okosan kigondolt bosszúhadjáratának előkészítését. Itt találkozik a félszemű Rooster Cogburn békebíróval (Jeff Bridges), akit felbérel a lány a fejvadászatra. A férfi kizárólag saját törvényei szerint él, morális iránytűjét sem vallás, sem jog nem irányítja, szimbolikusan is csak egy szemszögből látja a dolgokat, ezért ő is idegen ebben a társadalomban. Ő az utolsó tökös vadnyugati hős, Mattie pedig 
minden bizonnyal az utolsó eredendően tiszta ember, akit a sors a bosszú ösvényére terelt. Hozzájuk csatlakozik LaBoeuf (Matt Damon), a „texasi kopó”, aki szintén Chaneyre pályázik, így indulnak hármasban az indián territóriumba a gazfickó után.
Az eredeti filmben John Wayne alakította a főhőst, helyére aligha találhattak volna jobb színészt, mint Jeff Bridges, aki tökéletesen hozza az iszákos, szikár humorú figurát. Az ifjú Steinfeld is remekel a törékenységét felnőttes keménységgel palástoló kislány szerepében, ez pedig több mint dicséretes egy elsőfilmes gyerekszínész esetében.
Roger Deakins, Coenék állandó operatőre ismét kiváló munkát végzett, képei sokkal sötétebbek, mint a ’69-es filmben Lucien Ballard fényben úszó felvételei. A zene szintén szerényebb, kevesebb hanggal mond sokkal többet, és nagy szerepe van abban, hogy ilyen elégikus hangulatú végeredményt kapunk. További különbség, hogy az alkotók talán túlzottan is hűségesek maradtak a Portis regényhez, most nem igazán pimaszkodtak a műfajjal, ebben a történetben inkább a háttérbe vonultak és hagyták érvényesülni a picit hosszú felvezetés után beinduló mesét, valamint a remek színészeket. Összességében azonban nincs okunk panaszra, hiszen remek western született emlékezetes jelenetekkel, jó beköpésekkel és egy gyönyörű befejezéssel. Ahogy Cogburn mondaná: Quite a movie!
110 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!