2011.02.17.- Fekete hattyú
OSCAR-DÍJ 2011!
(Legjobb női főszereplő: Natalie Portman)
KRITIKA
„Egy drágakövet dörzsölés nélkül lecsiszolni nem lehet, ahogy az embert sem próbák nélkül tökéletesebbé tenni.”
Szöllőskei Gábor
Az ókori filozófus, Seneca fenti bölcsessége minden bizonnyal hatalmas keretbe foglalva ékesítené Nina Sayers szobájának falát, ha nem csak egy fiktív karakterről lenne szó. Darren Aronofsky legújabb hősnője foglalkozását tekintve tehetséges és elhivatott balerina, nem mellékesen pedig a tökéletesség megszállottja. Neki a kettős főszerep kell (ha balett, akkor a Hattyúk taván kívül amúgy sem kerülhetne más szóba…), még akkor is, ha képtelen magáévá tenni az ármánykodó fekete hattyú figuráját. A mindennél jobban akarás végül testi-lelki tortúrához vezet…
Aronofsky tehetséges filmes. Filmjeit nem felejti el egykönnyen az ember, fura módon azonban nehéz őket egy kalap alá venni. Valahogy mindig új stílusban forgat és vág. A Rekviem egy álomért pergő volt és vibráló, akár egy drogos rémálom. A forrás költőien esztétikus, A pankrátor pedig puritán és szemcsés. Rendezőnk ezúttal Lynch-hangulatban vezényelte le egy balerina elméjének pokoljárását, és most sem vallott kudarcot. A hasadt elme vízióit és megszállottságának kivetüléseit nyomasztó pszicho-thrillerbe ágyazta, ráadásul a történések előtt mi is oly’ értetlenül állunk majd mint Nina. Épp ezért válik remek elme-portrévá a film: pillanatok alatt lekaparja a külső, felszínes hámot, s 
mi, nézők (akár tetszik, akár nem) hihető és érdekes bepillantást nyerhetünk egy ember agyának és személyiségének legmélyebb bugyrába. Ehhez azonban szükség volt Natalie Portmanre is. A Leon, a profiban debütáló kislány mára generációjának egyik legsokoldalúbb színésznőjévé avanzsált, és csak remélni tudjuk, hogy a valóságban nem úgy készül azért filmszerepeire, mint az általa megformált Nina. Portman profin hozza az ártatlanságát legyűrni próbáló, feszültségekkel teli maximalistát, ráadásul a szemtelenül jó Mila Kunis (ultra-laza, mint Jolie az Észvesztőben), a pofátlan Vincent Cassel és a Carrie anyjára hajazó Barbara Hershey asszisztálnak neki. A színészeken tehát már biztosan nem bukhatott el a film. Aronofsky természetesen nem elégedik meg ennyivel: ő mindig atmoszférát teremt. Zavarót, félreérthetőt, kényelmetlent, drámait, nyomasztót, teljesen mindegy, a lényeg, hogy ha a közönség tagjai a vászon felé szeretnének nyúlni, ujjaik valami szilárdhoz érjenek, valós élményt kapjanak. A Fekete hattyú is ilyen: félelmetes, torz és fenséges, egy zavarba ejtő filmes költemény. A groteszk talán sosem volt még ennyire szép.
108 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!