2011.02.17.- A Negyedik
KRITIKA
Ezt a filmet már láttuk.
Vörös Adél
Pedig a történet alapján nem lenne muszáj ismerősnek lennie. John különleges képességekkel megáldott tinédzser. Ha nagyon akarja, egy kis koncentrációval képes egy utcai lámpát szétrobbantani, anélkül, hogy hozzáérne. Természetfeletti ereje jogos tulajdon: védekezés, mert halálos veszély fenyegeti (a veszély mibenlétét fedje most jótékony homály). Ellenfele ugyanis már nem egy hozzá hasonló áldozat vérét követelte – nem is kettőjét, ő lenne a negyedik, ezért minden oka megvan rá, hogy hamis személyazonossággal olvadjon be választott környezetébe, s próbáljon új életet kezdeni, mint kertvárosi lakos, s mint egy gimnázium új, visszafogottságával tüntető hallgatója.
Visszafogottsága természetesen mindössze ideig-óráig tart, hiszen egy gimnáziumban nemcsak új barátokat s egy szimpatikus lányismerőst szerez az ember… s itt kezdődnek a gondok.
Aki látta az Alkonyatot, ismerős lehet az alaphelyzet, ott Edward epekedett Belláért s küzdött az elemekkel a kisvárosi közegben. Sok újat nem nyújt a film, mindössze a szorongás tárgya s az akció mibenléte nem ugyanaz. Na meg a főszereplő fiú (Alex Pettyfer) érdektelenebb a néző számára, mint Robert Pattinson, a mélabús vámpírgimnazista. Egyéb műfajfilmes párhuzamokat is mutat a film, de nem lenne méltó megemlítenem bizonyos alap ufós- vagy szörnyes filmeket, mert A negyedik nem illeszkedik a sorba. Megint készült egy film, aminél csak azt kérdezhetnénk: miért?
110 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!