2011.03.10.- Kellékfeleség
KRITIKA
A legtipikusabb Adam Sandler-granulátum tálalva…
Szöllőskei Gábor
Tegyük fel, hogy nem került még szemetek elé Adam Sandler-film! Nos, ha valaki kíváncsi arra, hogy az idén 45 éves nevettető eddig mit tett le az asztalra, miért szeretik és gyülölik oly’ sokan, milyen az a csak rá jellemző komédia-stílus, akkor bőven elég, ha csak ezt az egy filmjét nézi meg. A Kellékfeleségben minden benne van. Soroljuk a hozzávalókat! A tipikus Sandler-figura: laza, alapvetően jószívű, ám gonoszkodásra is hajlamos, nagydumás fickó, aki egyszerre menő és lúzer, a legtöbb esetben agglegény és sokszor (ez a leghihetetlenebb) nőcsábász. A helyszín: jómódú és/vagy egzotikus környezet, amely kellő teret ad a hatalmas egónak. A nők: hősünk szinte mindig butácska playboynyuszik és intelligensebb, visszafogottabb, ám még így is szexis hölgyek között örlődik. A kretén mellékalakok: szinte mindig ott figyel az oldalán, avagy haveri körében egy teljesen életképtelen, ütnivaló idióta (legtöbbször Rob Schneider „alakításában”), aki a Sandler-filmek WC-humoráért felelős. Apropó, humor: itt jól megfér egymás mellett az alja, testnedvekkel operáló poénkodás és a valódi szellemesség. Nos, mindez kivétel nélkül megtalálható a Kellékfeleségben is, melyben Sandler ezúttal egy fiatal bögyösre hajt (a fürdőruhamodell Brooklyn Decker), ám be kell, hogy érje Jennifer Anistonnal. Láttunk már jobbat és rosszabbat is, nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket azért nem okoz.
117 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!