2011.03.17.- Fütyülök az egészre
KRITIKA
A magyar közönség a román újhullám egy újabb gyöngyszemével ismerkedhet meg márciustól a mozikban.
Kőhegyi Ilona
Az elsőfilmes Florin Serban meglepően érett és jól kidolgozott alkotással debütált, mely teljes joggal aratott sikert tavaly Berlinben és söpörte be az Ezüst Medve és a legtöbb újítással dolgozó filmnek járó, a fesztivál alapítójáról elnevezett Alfred Bauer-díjat. A Fütyölök az egészre című film főhőse a tizennyolc éves Silviu (George Piştereanu megrázó alakításában), aki utolsó napjait tölti a börtönben. Múltjáról nem sokat tudunk meg: nem derül rá fény, miért került a fegyházba. De ez nem is fontos. A film minimál párbeszédei egy jól körülhatárolt helyzetet vázolnak fel, melynek legnagyobb feszültségforrása, hogy a néző pontosan látja: nincs kiút. A múltból hirtelen előbukkanó anya indítja el azt az érzelmi lavinát, ami magával ragadja Silviut. A börtön kíméletlen szabályai – mind a fogva tartók, mind a fogvatartottak részéről – cselekvésképtelenségre ítélik Silviut, aki ebből a tehetetlenségből próbál szabadulni. Ez a kilátástalan helyzet kétségbeesett és végzetes tettre készteti. A film drámaisága abból a szinte triviális helyzetből fakad, hogy bár Silviu vágyai teljesen (szinte abszurd módon) hétköznapiak, mégis megvalósíthatatlanná és elérhetetlenné válnak a börtön és a világ között húzódó feloldhatatlan ellentét metszetében. Egy csésze kávé a szerelmünkkel – a legtöbb ember számára banális helyzet, itt azonban heroikus tetté válik. Az olasz neorealizmust vagy a dán dogmát idéző dokumentarista kamerakezelés, valamint a hosszú snittek puritán egyszerűséggel tárják elénk ezt a megrázó és felkavaró történetet. Azzal az egyszerű fogással, hogy a kamera sokszor pár lépés távolságból, hátulról követi Silviut, fokozva a „meglesés” érzetét, mi magunk, a nézők is kivonódunk a filmből, és így a voyeur kényelmes pozíciójában szintén tehetetlenségre ítéltetünk.
94 perc, román-svéd
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!