2011.03.24.- Ébredj velünk!
KRITIKA
Fiatal, agilis és karrieréhes (egyszóval idegesítő) tévés szerkesztő munkát keres. Jelige: Bulvárbébi.
Szöllőskei Gábor
Fura módját választotta Roger Michell, rendező (Sztárom a párom) és Aline Brosh McKenna (27 idegen igen), forgatókönyvíró a főhősi azonosulásnak. Ha egy átlagnéző beül a moziba, az a minimum, hogy érdekelje őt a központi karakterek sorsa. Az Ébredj velünk azonban mindjárt itt az elején óriási hibát vét: a főszereplő, Becky Fuller bőrében izgő-mozgó Rachel McAdamst ugyanis rögtön az első öt perc után bele tudnánk fojtani egy kanál vízbe. Majd feltűnik az igazi név is (Harrison Ford), aki egy folyton duzzogó bemondólegendát kapott szerepéül, s nagyjából meg is menti vele a filmet. Ritka pillanat az, amikor egy film épp Ford miatt válik nézhetővé, ám jelen esetben valóban az idén hatvankilenc éves színész morcos beköpései dobnak sokat az egyébként felejthető limonádé végső megítélésén. A sztori szerint egyébként McAdamsnek egy hanyatló nézettségű, kora reggeli tévéműsort kéne fellendítenie, s úgy néz ki, az aktuális hírek száraz beolvasása helyett csakis a színes bulvárbaromságoknak lehet létjogosultsága. Szomorúan vehetjük tudomásul, hogy ez a jelenség szinte mindenütt egyre erősebb, ám értjük a mű egyik fő tanulságát is, miszerint a mélyebb értelem és a szórakoztató jelleg jól megférhetnek egymás mellett is. Nos, az Ébredj velünk esetében azért inkább a bulvár felé dől a mérleg…
107 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!