2011.03.31.- Sorsügynökség
KRITIKA
Mintha az Eredet láttán a szerelmes Franz Kafka írt volna forgatókönyvet, amit végül buzgó producerek szabtak át.
Hlavaty Tamás
George Nolfi, rendező korábban sorozatokban utazott és forgatókönyveket írt (A Bourne-ultimátum, Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét), most lehetőséget kapott a nagyjátékfilmes bemutatkozásra, ráadásul máris egy Phillip K. Dick-novellát vihetett vászonra, akinek műveiből olyan remek darabok születtek, mint a Különvélemény, Az emlékmás vagy a Szárnyas fejvadász. Ebben az adaptációban New York fiatalos szenátorjelöltjét, a jó szándékú politikust, David Norrist (Matt Damon) ismerhetjük meg. A férfi egy botrány miatt elbukja a választásokat, cserébe viszont összefut a nagy ő-vel (Emily Blunt), ám furcsa fordulat következik: emberünk véletlenül betekintést nyer a hétköznapi élet kulisszái mögé és megismeri a Sorsügynökség nevű szervezetet, amelynek célja, hogy a szabad akaratot felülírva minden ember sorsát előre lefektetett sínre helyezze. Norrisnak elnézik, hogy megtudta a titkot, viszont soha többé nem találkozhat a csajjal. A sors azonban még a Sorsügynökség precíz munkájába is beleszól.
A film első fele valóban felcsigázza a nézőt, eszünkbe jutnak az ötvenes évek kommunista üldözésének nyomasztó hangulatát megörökítő mozik, ahogy a hetvenes évek politikai paranoia-thrillerei is, a kortárs felhozatalból pedig a 
Viharszigettel és az Eredettel rokonítható leginkább a mű, ami egy darabig remekül rezonál az aktuálpolitikai történésekre is. Csakhogy erről a vonalról hamar lejövünk, a hangsúly áttevődik a szerelem mindent legyőző erejére és a szabad akaratra, a befejezés pedig kimondottan sablonos lett, nem marad el a tanulság szájbarágása sem, viszont a mozizó párok szorosan ölelhetik át egymást a kitartó szerelmesek megpróbáltatásai láttán. Ahogy sok hasonló film, a Sorsügynökség is a magyarázkodásnál csúszik el, a szervezet működését illetően jó néhány kérdőjel marad, a végén pedig az az érzésünk, hogy maga Obama rendelte a filmet, hogy csökkenő népszerűségét feljebb tornázza. Ami viszont remekül sikerült, az a város, mint útvesztő/észvesztő bemutatása. New York rendezett utcái alatt kiismerhetetlen labirintusrendszer húzódik, amit le kell nyomnia a párnak, hogy cserébe egymáséi lehessenek. Ebben a vonásában hasonlít a mozi az Eredetre, csak itt nem az álomvilágban tévednek el a hősök, hanem a realitás keveredik a fikcióval. Szerencsére jól működik a kémia Damon és Blunt között, jók a dialógusaik, így végig izgulunk értük és végül ez lesz a film igazi tétje, nem az, hogy hogyan sikerül megpiszkálni az amerikai szabadságmítoszt.
106 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!