2011.04.07.- A mestergyilkos
KRITIKA
Hogyan suvasszuk bele a bérgyilkosos filmek összes sablonját egyetlen moziba?
Villányi Dániel
Oktatófilmként is lehetne vetíteni A mestergyilkost filmes órákon: egyrészt a bérgyilkos-alműfaj állatorvosi lovaként, amiben minden létező klisé előfordul, ami valaha feltűnt ebben a zsánerben; másrészt elrettentő példaként, hogy ha ezeket a sablonokat mind belesűrítik egyetlen filmbe, melynek története ki is merül ezen sablonok felmondásában, akkor a végső hatás olyan lesz, mintha egy forgatókönyvíró szoftver hozta volna létre. Van itt kérem főhős, ki kemény, mint a bika töke; hallgatag, mint Néma Bob és magányos, mint egy politikus választási vereség után, de ha egy sikeres gyilkolászás után hazamegy, komolyzenét hallgat bakelitről. Van neki egy bölcs mentora, ki egyetlen társas kapcsolata; van neki egy melója, ami még az ő érzelmeit sem hagyja hidegen: hát persze, hogy a mentort kell lepuffantani. Van az öregnek egy tékozló fia, akit hősünk elkezd pátyolgatni, miután kinyírta aput, sőt, társak lesznek – na és vajon mire jön rá a fiú a film vége felé? Igen, arra!
Mindettől függetlenül egyáltalán nem élvezhetetlen darab A mestergyilkos, a rendező, Simon West néhol még hangulatteremtésre is képes, az ifjabb bérgyilkost alakító Ben Foster pedig már megint nyugtalanítóan jó tud lenni. A főszereplő, Jason Statham a szokásos, mint ahogyan a mozi minden egyéb összetevője is: egy ízig-vérig tucatfilm.
93 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!