2011.04.14.- A belgrádi Fantom
KRITIKA
Tito Jugoszláviájában egy lopott Porschéval heccelni a rendőrséget – jó mulatság, férfi munka. Nem is nagyon lehet belőle rossz doksit készíteni.
Susánszky Iván
Ezerkilencszázhetvenkilencet írunk, Tito Jugoszláviája az utolsókat rúgja, bár ezt akkor még annyira nem lehet tudni. Az ország vezetői éppen Kubában tanácskoznak, de a hazai médiát valami egészen más foglalkoztatja. Egy titokzatos személy ugyanis ellopott egy fehér Porsche Targa személygépkocsit, és Belgrádban nekiállt szemtelenkedni. Gyorshajtás, rendőrök zrikálása, rock and roll. Ami egyfelől nem volt nagy kunszt, hiszen egy Porschét az akkori kocsiállománnyal akkor sem tudtak volna elkapni, ha a tolvaj nem nagyszerű sofőr, másfelől meg azért akkoriban mégiscsak leverték volna a veséjét, ha esetleg elkapják. Vlada Vasziljevics kicsivel később emeli a tétet: betelefonál a rádióba, és előre szól a rendőröknek, hogy mikor merre fog furikázni, hogy a rendőrök, lehetőleg még frusztráltabbak legyenek, amikor ennek ellenére sem sikerül elkapni. A tíznapos kalandban Jovan Todorovics jó érzékkel látta meg a lehetőséget egy félig-dokumentumfilmre, és lelkiismeretes munkát is végzett: felkutatta az érintetteket, érdekes interjúkat készített velük, archív felvételekkel fűszerezte az összeállítást – és dramatizált jelenetekkel is, ami inkább hátrányára vált a filmnek, mint előnyére: sokszor kilóg a lóláb, keresettnek hat a szcenírozás, a dokumentarista erő kicsit halványul. De még így is egy egész élvezetes hetven percet sikerült kihozni – Nagy András operatőri közreműködésével.
82 perc, szerb-magyar-bolgár
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!