2011.04.14.- A gyerekek jól vannak

By Echte on 13 April 2011 in Filmkritikák0 Comments

4 OSCAR-JELÖLÉS 2011!
(Legjobb film; Legjobb női főszereplő: Annette Bening; Legjobb férfi mellékszereplő: Mark Ruffalo; Legjobb eredeti forgatókönyv)

KRITIKA

Lenyűgöző színészi teljesítmények pikáns történetben.

Kőhegyi Ilona

A számos Oscar- és Golden Globe díj jelölés mellett két Arany Glóbuszt kiérdemelt film joggal csigázta fel a magyar mozilátogatók érdeklődését. Ráadásul a pikáns témának – két gyermekét együtt nevelő leszbikus szülő – köszönhetően csak tovább fokozódott ez a kíváncsiság. Az, hogy két olyan nagyszerű és dögös színésznőt láthatunk együtt (sőt még szenvedélyesen csókolózni is) a vásznon, mint Julianne Moore és Annette Bening, már csak hab a tortán.
A filmet jegyző rendezőnő, Lisa Cholodenko eddig főleg sorozatokon edzette magát. Jelenlegi kis költségvetésű, ám bombasztikus sikert elérő filmjének humorát vélhetőleg a Sírhant művekből, míg a leszbikus témát az L. word sorozatból kölcsönözte. Azok a nézők, akik a díjak odaítélése nélkül is hajlandók low budget amerikai filmeket nézni, ezúttal is értékelni fogják a film nyugodt ritmusát, a jól megírt párbeszédeket, a valóságos figurákat és azt a természetességet, aminek köszönhetően semmilyen rendezői koncepció nem szúrja ki a néző szemét, hanem a kiválasztott társadalmi problémára fókuszálva egyszerűen megérinti nézőjét. Sőt, ezúttal igazi hollywoodi sztárok nyújtanak nem csak nagyszerű, de egymáshoz képest is kiegyensúlyozott alakítást. A két kamaszt, Lasert és Jonit Josh Hutcherson valamint Mia Wasikowska kelti életre erős jelenléttel, míg közös spermadonorjukat, Pault Mark Ruffalo, aki talán soha nem volt még ennyire férfias, és az ezzel párosuló nyersesség és egyszerűség igen csak szexi egyvelegét mintha a fiatal Marlon Brandótól leste volna el.
A két gyerek kíváncsi, míg a házasságukba beleszürkülő anyák tanácstalanok, az öregedő agglegény pedig megállapodna már, mely ügy érdekében még a párduc testű, egzotikusan gyönyörű kolléganőjét is képes lepattintani. A gyerekek, ahogy a címben is szerepel, valóban jól vannak, éppen olyanok, mint a kamaszok ebben korban: Laser a macsó és bunkó közötti ellentét ismérveit tanulgatja biológiai apjától, Joni pedig a szerelemmel és a testi vággyal ismerkedik. A két anya közben mintha küzdene a kapcsolatukért, de libidójukon még a férfipornó sem tud segíteni. Ebbe az állóvízbe lép bele A férfi, akitől hol harcos amazonként, hol okosan taktikázó hadvezérként próbálják megvédeni a családjukat. A férfitól, aki éppen az apaságba szeretne beletanulni. Bármennyire is furcsa, a szerelmi háromszög kliséje itt is jól működik. A nyugati kritika a színészi teljesítményen túl a forgatókönyvet is jegyző rendezőnő ama képességétől van elájulva, hogy egy leszbikus pár kapcsolatát éppen olyan hiteles és hétköznapi klisékből építi föl, mintha egy hetero párról lenne szó. Valóban újszerű ez a szemlélet, valóban képes pikánssá tenni az eddig is jól ismert helyzeteket, valóban jól működik a forgatókönyv. De ehhez persze kellett az a forgatókönyvírói nagyvonalúság is, hogy kizárólag a családra fókuszáljon és úgy tegyen, mintha már napjainkban is teljesen elfogadott lenne, hogy két testvér mellé két anya dukál. Ez persze szőrszálhasogatás a részemről, mert A gyerekek jól vannak végső soron valóban nagyszerű film!