2011.04.14.- Sikoly 4.
KRITIKA
A rosszmájúak azt mondogatták még nemrég, hogy a kissé megereszkedett főszereplők miatt találóbb lenne az a cím, hogy Sikoly 40, de Wes Craven – talán kissé meglepő módon – csattanós választ ad a kétkedőknek az év egyik nagy meglepetésében.
Nagy István
Pedig minden adott volt ahhoz, hogy a vészmadaraknak legyen igazuk, és már tíz évvel ezelőtt, a Jay és Néma Bob visszavág című filmben is jót lehetett röhögni azon, hogy Ghostface maszkja alól egy orangután kerül elő. Addigra már túl voltunk az első három Sikoly filmen, melyek a nullás évek során kezdtek egy kicsit feledésbe merülni, de aztán végül a franchise feltámasztása (és szerencsére nem rebootolása) mellett döntöttek a Weinstein fivérek, melynek eredményeképp Wes Craven ismét beült a rendezői székbe, és visszatért az első három epizód főszereplője is. A homályzónából visszakapaszkodni próbáló Neve Campbell szerencsére egész jól tartja magát, David Arquette nem változott szinte semmit, Courtney Cox (aki az új filmhez hasonlóan a magánéletben is Arquette majdnem elváló felesége) felett viszont eljárt az idő: plasztikai műtétjei következtében esélyes a Michael Jackson hasonmásverseny első helyére, és ha még fogy három kilót, akár a nulladik számú pácienst is eljátszhatja a következő [Rec] filmben.
Ami a történetet illeti, a Campbell alakította Sidney Prescott ismét visszamerészkedik önterápiás könyve megjelenésének következtében Woodsboróba, ahol a vicces kedvű fiatalok az eredeti, első gyilkosságok tizenöt éves jubileumát ünneplik. Ez már épp elég indokot szolgáltat ahhoz, hogy ismét beinduljon a kaszabolás, és ahogy azt már a 
korábbi részekben megszoktuk, mindenki gyanús, talán még a régi karakterek is. Úgy néz ki, hogy a maszkos gyilkos vagy gyilkosok ezúttal Sidney unokatestvérét, Jillt (Emma Roberts) pécézték ki, és a vérengzés sok esetben a különböző horrorfilmek remake-jeit, illetve a film-a-filmben jellegű Döfés sorozat szabályait követik.
Ennél többet nem árulhatunk el, azt viszont igen, hogy a Sikoly 4. kellemes meglepetés, több szempontból is. Egyrészt Craven a hetedik ikszen túl is bizonyítja, hogy ért a fiatalok nyelvén, másrészt a filmkészítők nagyon ügyesen belátták, hogy mindenképpen fontos és aktuális a korunkra oly jellemző technikai és közösségi mánia (iPhone, iPad, Facebook, stb.) beemelése a történetbe. Szokás szerint záporoznak a horrorfilmes utalások, és vicces az, amikor pl. a falakon Craven korábbi filmjeinek (Az utolsó ház balra, The Hills Have Eyes, Rémálom az Elm utcában) poszterei elevenednek meg. Aki pedig úgy gondolta, hogy a Sikoly filmek nem eléggé véresek, azok most szintén elégedettek lehetnek: a negyedik rész egész biztosan a legjobb epizód az első óta.
111 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!