2011.04.21.- Forráskód

By Echte on 20 April 2011 in Filmkritikák0 Comments

KRITIKA

Egy nő miatt…

Feri, a mozigépész

Nyolc perc nem sok. Főleg ha eközben meg kell akadályoznunk egy terrorcselekményt, hogy megmentsünk rengeteg embert, akik között ott van az a nő (Michelle Monaghan – akiért tényleg felszáll az ember a pokolba tartó járatra) is, akinek mosolya miatt úgy érezzük, érdemes mindezt megtenni. Colter Stevens századosnak (Jake Gyllenhaal jó választás, hiszen elhisszük, hogy jó katona, de tekintetében látszik, hogy az agya nemcsak izomból áll, továbbá ott van a szemében az a szomorúság, ami a drámai részeknél jól jön) nyolc perce van, mielőtt a vonaton, amelyen utazik, felrobban egy bomba, de egy titkos katonai projekt jóvoltából ezt a nyolc percet akárhányszor újraélheti. Mint amikor a számítógépes játékoknál anno egy nehezebb feladat előtt kimentettük az állást, és ha meghaltunk, visszatöltöttük, és addig ismételtük meg mindezt, amíg nem sikerült megoldani a feladatot.
Na itt is hasonló a helyzet, csak nem egy játékban, hanem egy téren, időben és párhuzamos világokon átívelő katonai programban, amelynek célja, hogy megvédje az ártatlan honpolgárok (most abba ne menjünk bele, hogy a mai világban ki ártatlan…) életét.
Duncan Jones-t 2009-ig maximum David Bowie fiaként ismerhettük (de szerintem a többség, azt sem tudta, hogy Bowie-nak van egy fia, nemhogy még filmes szárnypróbálhatásait is ismerje), amikor jött a Hold című sci-fi kamaradráma, és Jones egycsapásra az egyik legígéretesebb tehetségként lett elkönyvelve. Az ilyen tálentumok pedig előbb-utóbb egy hollywoodi produkció rendezői székében találják magukat. Jonesszal ez egészen hamar megtörtént, de nyugodtan jelenthetem, hogy egyelőre nem vallott kudarcot, és minden, amit a Holdban szerettünk, az a Forráskódban is benne van. Most is egy embernek kell akár az életét is feláldoznia a többiek miatt, a legmodernebb technikát használva, de közben óhatatlanul felmerül, hogy miért is érdemes ezt megtennie?
Az egyén és az őt irányítók (nagyvállalat helyett ezúttal a katonaság) érdekei most is ellentétessé válnak, és Jones ismét képes annyi humánumot vinni a sztoriba, hogy megint rátaláljunk az akció sci-fi vonalban az emberi oldalra. A logikai döccenők elkerülése érdekében Jones-ék gyorsan és magabiztosan mondatnak el mindent a szereplőkkel, így a film közben épp annyi időnk van, hogy elfogadjuk a szabályokat, elgondolkodni már nem tudunk rajtuk, ami az élményt mindenképpen javítja. Az effektekre költhettek volna talán egy kicsit többet, a robbanások ugyanis nem elég sokkolók, túlságosan kilóg helyenként a CGI lóláb. A moziból kilépve aztán persze lehet elemezgetni, hogy akkor most „hogy is van ez”, és találhatunk fogást a filmen, illetve felmerülnek olyan kérdések, amelyekre szerintem a forgatókönyvírók sem tudják a választ, de ezzel együtt egy szerethető, szórakoztató, csavaros és jó tempójú film a Forráskód, lenne kedvem újranézni, és ez manapság nagy szó.