2011.04.21.- Rio
KRITIKA
Színkavalkád, ritmus, karnevál, madárhad…és biztonsági játszma.
Szöllőskei Gábor
Az animációs ipar továbbra is csúcson pörög. A tavalyi év tíz legnézettebb filmje közül öt (köztük a tavalyi első Toy Story 3.) animátorok műve volt, így nem kell félnünk attól, hogy csemetéink kukkolnivaló nélkül maradnak a következő években. A Blue Sky a megasikeres Jégkorszak-trilógia után ezúttal új sztorival jelentkezett. Furmányos módon kiókumlálták, hogy manapság mivel is lehetne kicsit és nagyot a vászon elé szegezni, a sok kreatív buksi pedig cuki papagájokkal, vérpezsdítő dallamokkal és a Riói karnevállal hozakodott elő. Papírra, majd monitorra került hát Azúr, Csili és a többi tökkelütött madár története, melyben egy röpképtelen, háziasított arapapagáj (fajának utolsó hím példánya) próbálja belopni magát egy vadóc aralány (szintén az utolsó nőstény) szívébe Rio de Janeiróban, miközben mindenre elszánt avilági madárkereskedők, és egy gonosz kakadu tesznek nekik keresztbe, és akadályozzák minduntalan a dicső fajfenntartást.
Azúrék kalandja nagyjából sorra vesz minden olyan kötelező animációs elemet, melyek eddig sikerre vitték a blockbusterré lett rajzfilmek zömét. Szerelem, kaland, nagydumás mellékszereplők, trendi slágerek, ütős helyszín. És ezzel nem is lett volna baj, ha az idősebbeket is bevonják a buliba és ha a jópofáskodás szellemesebb kicsit. Ez így inkább a gyermek közönség igényeinek felel meg, idősebb fejjel pedig maximum Rióban gyönyörködthetünk, mert a város egészen elképesztő lett: él, lélegzik, lüktet és elvarázsol.
96 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!