2011.05.05.- Egyszer fent, egyszer lent
KRITIKA
A dán Charlotte Sieling három család kaotikus és egymásba bomló egy napját álmodta filmvászonra.
Kőhegyi Ilona
Koppenhága trendinek számító Christianhavn részében jól menő családok élik, pontosabban bonyolítják egymás életét. Az önző és drámaiságát nem csak a színpadon megélő színésznő, Anna párterápiára jár a férjével, Askkal, aki magányát a neves színikritikussal, Bentével próbálja oldani. Bente ex-férje a kedves, de némi alkoholproblémával küzdő Bjorn egy hajón lakik és a lagúna használata kapcsán kerül összetűzésbe a feszültségét kajakozással oldó terapeutával, Charlotte-tal. Az ő férje pedig a nála jóval idősebb színházigazgató, Carl, aki szemérmetlenül csalja őt mindenféle idegen nőkkel.
A lassan kibontakozó kapcsolathálózat majd egészében kitölti a filmet, így egy idő után némi hiányérzet készteti mocorgásra a nézőt: miért készült el a film, mit szeretne bemutatni, miről szeretne elgondolkodtatni bennünket, hova futnak ki az egyes cselekményszálak. Shakespeare megőrülő dán királyfiájának legújabb színpadi feldolgozása
egy helyszínre csalja a szereplőket, mely a megoldás reményét villantja fel. Azonban Hamlet és Ophelia őrült szerelmével párhuzamba állítani a filmben megismert – amúgy teljesen hétköznapi – dánok egymást felzabáló érzelmeit talán túl könnyű megoldás egy ilyen hosszan és a maga egyszerűsége ellenére is fenségesen épülő filmtől.
Ráadásul a kapcsolatok e kaotikus világában a gyerekek helyzete látszik a legkilátástalanabbnak, akik tanulva a szülők hibáiból, nem szeretnék véletlen balesetekkel determinálni a saját életüket. De ha nem figyel rájuk senki, még a
rendező sem, akkor nem csupán őket fosztják meg egy jobb jövő reményétől, hanem a nézőket is egy igazi filmélménytől.
100 perc, dán
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!