2011.05.19.- Benda Bilili!
KRITIKA
A fekete kontinens egyik legpolgárháborúsabb és legszegényebb országa Kongó, melynek ezúttal mégis tüzes zenei világát ismerhetjük meg.
Kőhegyi Ilona
Bár már évek óta több millió gyerekhez juttatja el a paralízis elleni vakcinát az UNICEF, Kongó utcáin mind a mai napig számos olyan rokkantat látni – gyereket és felnőttet egyaránt –, akinek e szörnyű betegség miatt nyomorodott el egy vagy több végtagja. Ezek közé tartozik Papa Ricky is, aki ócska triciklijén járja a várost, hogy maga köré gyűjtse a hasonlóan kacska végtagú, ám a zene iránt fogékony kongóiakat. Papa Rickynek ugyanis van egy álma: sajátos zenéjükkel és őszinte szövegeikkel meghódítani Európát. Az így verbuválódó Staff Benda Bilili együttes tagjai a kinshasai állatkertben próbálnak, mert az a város legcsendesebb helye. Az együttes megalakulását, az első lemezfelvételüket és az európai turnéjukat bemutató dokumentumfilm alapvetően klipszerűen építkezik, amikor az egyes dalok szövegeit kongói életképekkel illusztrálja. Florent de La Tullaye és Renaud Barret, akik egyszerre rendezői, producerei, írói és operatőrei a filmnek, nagyon tudatosan és jó érzékkel maradnak a háttérben. Az öt évet átfogó filmet egyszerű inzertek tagolják a fontosabb mérföldköveknél, így hagyva helyet az Európából szinte elképzelhetetlen nyomor megmutatására, amelyből ezek a kongói utcazenészek kijutottak. A rumbát rhythm ’n’ blueszal és reggae-vel ötvöző zenekar tagjai egyszerű, iskolázatlan emberek, akik képesek hétköznapi, sivár életük kétségbeejtő pillanatait felszabadító és sodró lendületű dalokba önteni. A filmet nézve vagy első albumok számait hallgatva egy dologról ne feledkezzünk el: Kongóban továbbra is több millióan alszanak az utcán, kartonpapíron.
85 perc, Kongó, Franciaország
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!