2011.05.26.- Másnaposok 2.
KRITIKA
„You gotta fight, for your right, to paaaaaaarty!!!!!!”
Feri, a mozigépész
Ha létezik „bulimozi”, a Másnaposok első része mindenképp az volt. Az alkotók persze nem számolhattak Oscar-díjjal, hiszen azt nem nagy kunszt kitalálni, hogy néhány haver legénybúcsú címszó alatt úgy benyom Vegasban, hogy aztán nem találják a vőlegényt, viszont gazdagabbak lesznek egy kurvával és egy tigrissel a fürdőszobában. Charlie Sheen egy egész életet alapozott erre (a harmadik részbe ezért remélem bele is veszik majd).
De még a biztos siker is kétséges volt, hiszen ki akar szex helyett csak pornót nézni, ki lakik jól egy finom ebéd helyett azzal, ha nyálcsorgatva bámulja egy órán át a Főzőcskét a tévében, és nem jobb-e valahol bulizni, még ha utána küzdeni is kell a másnapossággal, mint azt nézni, hogy mások ezt hogyan teszik/tették a vásznon. A karakterek azonban voltak annyira jópofák, hogy végül működött az első rész, világszerte nagy sikert aratva. Ilyenkor pedig kötelező a folytatás, ami azonban többnyire kényszerpályára állítja az alkotókat, hiszen a bevált recepten nem szokás változtatni, még ha fenyeget is az önismétlés veszélye.
Ez a teher pakolódik a folytatásra, amellyel igyekeztek biztosra menni a készítők a gyártó stúdióval egyetemben. Ennek eredménye, hogy a második rész az első vázára épül fel, szinte teljesen lekopírozva azt, mindössze néhány változtatással (például a helyszín most más).
A farkasfalka ugyanis ezúttal a buliturizmus egyik fő célpontjára, Thaiföldre látogat, Stu tervezett esküvőjének okán. Persze mennek a nagy fogadkozások, hogy most minden másképp lesz, de hát a vér nem válik vízzé, a kutyából (bocsánat, farkasból) nem lesz szalonna, ezekből a karakterekből meg rendes ember nem lesz soha a büdös életben. Be is nyomnak megint olyan szinten, hogy egy lepukkant hotelszobában találják magukat, full másnaposan, koszosan-
véresen, egy haverral kevesebben, viszont egy majommal többen. Innentől a megszokott dramaturgia szerint megyünk tovább (az előző este mozaikjainak összerakása), annyi különbséggel, hogy a készítők igyekeztek még durvábbak, még obszcénabbak lenni, lehetőleg minél hihetetlenebb helyzetekbe sodorva a főhősöket. Mintha egy csapat el- és bekúrt Columbo ámokfutását néznénk, amint egy rejtélyt próbálnak megoldani feleségeik nélkül.
Ez a „több-hangosabb-perverzebb” elv az átka és az áldása egyszerre a filmnek. Néhány poén már nemcsak hogy nem vicces, hanem kifejezetten undorító, a főhősök pedig az első részbeli infantilis bájukat itt már egyre többször cserélik felelőtlen, nemtörődöm kreténségre, amitől sokszor nehéz őket szimpatikusnak találni. Különösen Alan esik át a ló túloldalára, de Zach Galifianakis már az első rész óta játssza túl egyre inkább ezt a szerepet minden filmjében. Sok mást nem lehet elmondani, megint megkapjuk azt, amit az első részben, csak itt-ott el vannak túlozva a dolgok. Akik ennyivel megelégednek, azok jól fognak szórakozni ezen a részen is, akik viszont picit többet vártak az első rész lazasága, mókássága és határon innen lévő merészsége után, most talán egy picit kevésbé lesznek elégedettek. Nekik javaslom egy saját Másnaposok buli megrendezését, a többiek meg csak nyugodtan üljék végig a hűvös moziteremben, kockázatok és mellékhatások nélkül a második részt, és ne felejtsék el megnézni a stáblista alatt látható buliképeket sem, mert azok ismét őrülten viccesre sikerültek.
102 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!