2011.06.02.- Kung Fu Panda 2.
KRITIKA
Maci Laci harc nélkül nyerte meg a csatát a hazai közönség kegyeiért. Most ismét egy medve tart igényt a box office első helyére, és ő már küzdeni sem rest érte.
Hlavaty Tamás
A Kung Fu Panda a DreamWorks egyik legsikeresebb animációs filmjévé avanzsált, még ha a csúcstartó Shrek második részétől így is jócskán elmaradt a maga majd 632 millió dolláros bevételével. A folytatás persze borítékolható volt és három évvel később újra itt van a pancser harcművész, akinek edzőtervében ezúttal sem a rekeszizmok megtornáztatása kapja a legnagyobb hangsúlyt, sokkal inkább egy szórakoztató bemutatót tart nekünk tudása legjavából. A Kung Fu Panda 2 jól sikerült, ez pedig megnyugtató hír, hiszen joggal tarthattunk attól, hogy a sequel majd az előző rész ötlet-kamrájában maradt morzsákat hasznosítja újra, erőltetett módon. Az alkotók okosan látták meg azokat az ösvényeket, melyeken tovább lehet görgetni a történetet, így nem futottak bele a kreatív önismétlés csapdájába. A második felvonásokra jellemző ”nagyobbat, többet, többször” elv itt is működik, de nem érezzük azt, hogy az új rendezőnő, Jennifer Yuh Nelson mindent egyszerre akar lenyomni a torkunkon.
A történet tétje ezúttal nem a hit: Po már tudja, hogy benne van az X-faktor és hogy a különcségéből kovácsolt erénye a legerősebb fegyver az ellenséggel szemben. Most a belső egyensúly megtalálása a cél, márpedig erre nagy szüksége van a túlsúlyos pandának, hiszen egzisztenciális válságba kerül: meg akarja tudni, hogy ki is ő valójában, hogy kik voltak a szülei és hogy miért egy fifikás szakács lúd nevelte őt. Így megindulhat a kutakodás, közben a gonosz pávával, Shennel is meg kell küzdeni, aki természetesen nem vágyik többre, mint egész Kínára és célja elérése érdekében ágyúkat kovácsol, melyekkel nem csak a birodalom ártatlan lakóit, hanem a világ harmóniáján alapuló kung fut is veszélybe sodorja. Az eredeti szinkron most is nagyon erős: Jack Black mellett ismét a hangját kölcsö
nözte Angelina Jolie, Jackie Chan, Lucy Liu, Dustin Hoffman, mellettük pedig új versenyzők is a mikrofon mögé álltak: a krokodil Jean-Claude Van Damme hangján szólal meg, míg a gonosz pávát megszólaltató Gary Oldman a szinkronszínészetben sem tud kibújni a főgenya skatulyából. Mondani sem kell, a magyar szinkron is remekül sikerült, a forgatókönyv meglehetősen feszes, végig izgalmas sztorit kapunk, Shifu mester ezúttal kisebb szerepet kap, az Őrjöngő Ötös viszont nagyobbat, és mivel Po Karate kölyköt idéző felkészülését már letudtuk az előző részben, így több idő marad az akcióra. Remekül megkomponált harcjeleneteket láthatunk, a táj vizuális kivitelezése remek, bár 3D nélkül is pontosan ennyire megkapó lenne a látvány, a zene egy tipikus minőségi Hans Zimmer futószalagmunka, összességében pedig nem kínos, nem unalmas, inkább végig szórakoztató moziról beszélhetünk, ami nem lépi meg elődjét, de nem is marad el tőle.
90 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!