2011.06.09.- Gianni és a nők
KRITIKA
Az öregedés mindenkit elér…
Kőhegyi Ilona
Két éve még lelkesen írtam a Vénasszonyok nyara című filmről, melynek egyik legfontosabb pozitívumának éppen azt tartottam, hogy „Sehol egy mély gondolat, mely megülhetné az ember gyomrát.” És most itt az újabb Gianni di Gregorio-film, melyben a főszereplő-rendező a már jól ismert könnyedséggel és életszeretettel néz ki az ablakon egy pohár fehérbort kortyolva, ám ezúttal az elrohanó élet után. Bár ebben a filmben feleséggel és gyermekkel is büszkélkedhet a főszereplő, karaktere mégsem sok változáson esett át: gondoskodó és mafla, már majdnem együgyű, ahogy a körülötte élő nők életét kiszolgálja. Az anyja a leglehetetlenebb időpontokban képes zaklatni a fiát olyan fontos dolgokkal, mint a tévé kábelének megigazítása. A felesége és lánya is inkább kihasználja, mintsem megérti, mint ahogy a túláradó szeretettel puszikat szóró szomszéd lány is valójában a kutyája és önös érdekeit tartja szem előtt, mintsem Gianni érzelmeit.
E sok nőre pedig azért van szükség a filmben, mert Giannin ezúttal kapuzárási pánik tőr ki. Bár talán ez így túlzás. Pontosítok: annak jelei mutatkoznak meg rajta. Kétségbeesésében mindennel megpróbálkozik: tornával, úszással, Viagrával és persze a régi kapcsolatok felmelegítésével.
Hiába van finom humorral fűszerezve, hiába könnyed jelenetekből építkezik a film, a néző felemás érzésekkel távozik a moziból. Mintha Gianni az öregedést sem venné komolyan, mintha csak egy téma lenne a sok közül. Ám ha így van, minek pánikol be. Marad tehát az értetlenség, ami miatt nem megmosolyogjuk a próbálkozásait, hanem csak sajnáljuk érte. Ami persze még mindig jobb egy fokkal a szánalomnál.
90 perc, olasz
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!