2011.06.09.- Koszorúslányok
KRITIKA
Ugyan általában nem szeretem ezeket a kategóriákat, de most ki kell jelentenem: ez egy nagyon-nagyon csajfilm.
Villányi Dániel
Amiből az is következik, hogy férfiaknak csak picsogás elleni védőöltözet viselése esetén ajánlott (amit még nem találtak fel, de ha valaki tud ilyenről, küldjön egyet, köszi), vagy esetleg akkor, ha meg akarják győzni életük szerelmét arról, hogy ők mennyire elkötelezett és alkalmazkodóképes cukifiúk. Mert nehezen tudom elképzelni azt, hogy az erősebb nem más képviselői is élveznének egy filmet, mely történetének tétje (de legalábbis a cselekményének mozgatója) az, hogy minél tökéletesebben sikerüljenek egy gusztustalanul feltupírozott, kiismerhetetlenül sok különböző elő-eseménnyel felvezetett esküvő különböző részletei.
Persze, a felszín alatt többről is szól a film, jelesül a női barátságról, hisz szétcsúszott életű főhősnője (Kristen Wiig) a legjobb barátnője (Maya Rudolph) koszorúslányaként kénytelen részt venni ebben az eseménysorozatban, miközben egy szebb és koszorúslánykodáshoz jobban értő rivális új barátnő a helyére tör a menyasszony mellett.
A filmnek két fő baja van: érthetetlenül bő lére eresztették, és minden fontosabb szereplője átesik benne legalább egyszer olyan picsogási rohamon, amivel sikerül megutáltatnia magát. Persze lehet, hogy csak a férfi nézők számára. Hogy tényleg nem nekik készült a film, azt az is jól jelzi, hogy az ominózus esküvőn, a film végén jövünk rá, hogy „jé, a vőlegény lényegében nem is szerepelt a filmben”.
125 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!