2011.06.23.- Mr. Popper pingvinjei
KRITIKA
A Nyakiglove, Excsajok szelleme, Nem férek a bőrödbe és hasonló hülyeségeket jegyző Mark Waters pingvines szösszenete tipikus karácsonyi film, nem is értjük, miért a nyári kánikulában került moziba.
Hlavaty Tamás
Az ismert amerikai gyerekmesét feldolgozó film hőse egy rámenős ingatlanos, aki a munkát választotta a család helyett, és apja síron túli ajándéka, azaz fél tucat pingvin kell ahhoz, hogy rájöjjön, mennyire hiányzik neki két gyermeke és volt felesége. Már a történet leírásából is látszik, hogy nem csak a hó-, hanem a család-reunion miatt is téli filmről van szó, amivel az ünnepek alatt sokkal toleránsabb a kajadoppingtól eltompult néző.
Jim Carrey-t utoljára az I Love You Phillip Morris-ban láthattuk, az jó volt, állatokkal pedig utoljára az Ace Ventura-ban bohóckodott. Az is jó volt. A Mr. Popper pingvinjei nem jó, de pont Carrey miatt elviselhető: a Hanta Boyra emlékeztető forgatókönyvbe rengeteg saját poént és geget pakolt, aminek köszönhetően magáévá tette a sablonos figurát. A James Stewart paródia, vagy a lassított mozgás például egyértelműen az ő adaléka, a pingvinfosatás vagy a ”hipercuki” tánc viszont nem az ő lelkén szárad. A szinte csak p betűs szavakban beszélő asszisztens, Pippi (Ophelia Lovibond) karaktere is érthetetlen – eleve olyan a csaj feje, mintha Chuck Taylor rajzolta volna, semmi szükség nem lenne az erőltetett nyelvtörőkre. Az ilyen bosszantó apróságokat leszámítva egy klisés családi vígjátékról van szó, amivel pár év múlva valamelyik kertévé koraesti műsorsávjában találkozhatunk december magasságában.
95 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!