2009.06.24.- Transformers: A bukottak bosszúja

By Echte on 23 June 2009 in Filmkritikák0 Comments

KRITIKA

Nagyobb, hosszabb, látványosabb, drágább, sikeresebb, rosszabb…

Szöllőskei Gábor

Unalomig elcsépelt vélemény, hogy egy folytatás csak rosszabb lehet az eredeti filmnél. Nem és nem! Gondoljatok csak a Terminátor 2-re, A Birodalom visszavág-ra, a Mad Max 2-re, de sokan még A bolygó neve: Halált és A keresztapa II-t is jobbnak találják az első részeknél. Ne általánosítsunk hát, ne legyenek negatív prekoncepcióink csak azért, mert már megint biztosan egy bőrlehúzással van dolgunk! E szellemben ültem be egyik kedvenc 2007-es blockbusterem, a Transformers folytatására is.
Enyhe elfogultságom és a franchise iránti rajongó szellemem egy ideig képesek is voltak ignorálni azokat a momentumokat, melyektől alapfokon agyam zsibbadása már nem látott méreteket öltött volna. Ezek alatt főként párbeszédeket, viccesnek szánt szituációkat és családcsalogató, idétlen, Transformersbe egyáltalán nem illő robottulajdonságokat értek. Az akció ekkor még kárpótolt mindenért, hiszen a látványorgia kifejezés még kevés is ahhoz, ami igazán leírhatná, hogy mi folyik a film alatt a vásznon. Michael Bay a modernkori akciófilm istene, aki azért a hétmérföldes csinnadratták közepette eddig arról is gondoskodott (a Pearl Harbor nem számít), hogy a történet, vagy legalább a humor rendben legyen. Az első Transformersnek lehengerlő vizualitása mellett volt egyfajta bája is, szerethető és esendő karakterei, akik feledtetni tudták velünk a sztori egyszerűségét, mézesmázosságát és/vagy banalitását. A bukottak bosszúja írói is tisztában voltak ezzel, és nem is akartak változtatni a recepten, sőt mindenből többet kanyarítottak: továbbra is robosztus robotok pusztulnak, idétlen anyuci csinál hülyét magából, Shia LaBeouf bespeedezett kamaszként hablatyol, Megan Fox pedig bitang szexi. A baj csak annyi, hogy mindegyik hozzávaló esetében elvetették a sulykot, emiatt pedig a film átbukott azon a bizonyos rezegő lécen. Minden képsorból érződik, hogy hirtelen kellett összecsapni a forgatókönyvet. Naná, hiszen az első rész után két évvel már a filmvásznakon kellett színpompáznia e kétszázmilliós gigaprojektnek. Egyszerűen nem volt idő kidolgozni a részleteket. Pedig Ehren Kruger (A szomszéd, A kör, A titkok kulcsa), sőt Alex Kurtzman és Roberto Orci sem tehetségtelenek. Utóbbiaktól A sziget, a Transformers, sőt az idén remekül szereplő Star Trek szkriptjei is azt bizonyítják, hogy létezik a színvonalas kasszasiker, mint olyan.
No, de felesleges is ezt túlmisztifikálni, a Transformers – A bukottak bosszúja szimpla dollárgyárnak készült: robotrobbanás, piramis, és Megan-popsi kell a célközönségnek. A film számlájára írható, hogy nem is próbál okosabbnak tűnni, mint amilyen, és egy percig sem kecsegtetett tartalmasabb mélységgel, mint amit végül nyújtani tudott, sőt az akció-szcénák is épp olyanok, amiért ma még érdemes kiélvezni a széles vásznat a moziban. Arról van szó csupán, hogy az első rész meglepő színvonala után többet vártunk volna, és nem így lett. Pedig nagyon szerettem volna odahelyezni az ezen írás elején található lista tagjai közé…