2011.06.29.- Transformers 3.

By Echte on 28 June 2011 in Filmkritikák0 Comments

KRITIKA

„Szeretlek is, meg nem is, tudod, így van ez.”

Szöllőskei Gábor

Nehéz volt elhessegetni a film alatt Szikora Robi hangját a fejemből, ám minduntalan felcsendült, mikor egy-egy érzékszerveink által lassan befogadhatatlanul gyönyörű, részletes és ütős akciójelenet közepette elhangzik néhány olyan mondat, melyek hallatán a jóérzésű néző már azon kezd el tanakodni, hogy vajon mennyibe kerül egy fülamputáció. Mondjuk rosszul járnának úgy is, hiszen súlyos hangeffektekből maradnának ki, melyek elengedhetetlen részei annak a folyamatnak, melyre a „totális megsemmisítés” szóösszetétel sem elég kifejező.
Michael Bayék azt ígérték, belehúznak. Elismerték, hogy A bukottak bosszúja ötlete nem épp a legjobb pillanatukban fogant. Mi, Transformers-rajongók pedig nagyon akartunk hinni nekik. Az első részhez hasonló varázslatot, fankielégítést és egységes zúzdát vártunk. Nos, az utóbbit megkaptuk. A Transformers 3. pontosan három olyan elemmel rendelkezik, melyről teljesen felesleges értekezni, hiszen a franchise és Bay eddigi filmjeinek ismeretében nagyjából mindenki tisztában lehet velük: a történet, a színészek és a dialógok. Nem jók (minő meglepetés, még a Megan Foxot helyettesítő Rosie Huntington-Whiteley sem), mert nem is lényegesek. Baynél nem. Ő továbbra is azt csinálja, amiben nagymenő, és bizonyára sokan kívánják őt ezért melegebb éghajlatra, avagy fosztanák meg rendezői posztjától, és maximum akkor küldenék ki forgatásra, ha épp akciójelenetet vesznek fel. Az idén 47 éves direktor azonban nem hazudott. A Transformers 3. valóban jobb lett az előző résznél. Temérdek idegesítő anyag került ki egy tollvonással (pl. az Autobot ikrek), vagy kapott jóval kevesebb feltűnést (Shia filmbeli anyukája). Az idétlen humor rajongóinak azért most sem kell szomorkodniuk, egy-két nyalánkság nekik is jár, ám a fő hangsúly a film második felén van, mely az első másfél óra lassúsága után könnyedén kiengeszteli a megfáradt akciórajongót. Majd’ egy órán keresztül ámulhatunk Chicago porig rombolásán, s bátran kijelenthetjük, hogy az Avatar mellett a filmtörténelem leglátványosabb szösszenetével hozott össze a sors. A már-már fémelyítő képsorok láttán a film végére akut metálundora keletkezhet annak, aki nem találja mindezt iszonyatosan coolnak. Márpedig ennyi a Transformers-trilógia. Dollárgyár, agykikapcs, érzékszervbomba, búfelejtő, mókuskerékmenedék, lógásindok, rajongómennyország. Aki ennél többet gondol bele, biztosan pórul jár. Bay az eddigi legsötétebb atmoszférájú résszel zárja hullámzó színvonalú trilógiáját, és nem csak ő csaphatja össze két tenyerét a kasszák csilingelése hallatán, hanem mi, nézők is, mert ez bizony élmény. Még ha nem is legfennköltebb…