2001.12.13.- Harry Potter és a bölcsek köve

By Echte on 12 December 2001 in Filmkritikák0 Comments

KRITIKA

Úgy két éve feltűnt egy szó, amit mind gyakrabban hallottam. Bármerre sétáltam, ez szólt hozzám. Felcsendült nagymamák motyorgásában, a tinédzserek hetyke szócsatáiban, a kisiskolások lelkes csivitelésében. A szó: helikopter.

Orosz Dénes

Aztán kiderült, hogy a szót félreértettem. Megjelentek a könyvek. Ott lapultak mindenkinél. Senki nem rejtette a táska mélyére. Az emberek a hónuk alá csapták, vagy a kezükben hordozták. Vele definiálták magukat. Jelezték hovatartozásukat. Ha két ilyen személy találkozott az utcán, csak biccentetttek egymás felé. Olyan volt, mintha világméretű összeesküvés készülődne. Smicisapkás családapák horkantak fel, ha a metrón olvasás közben meglökték őket.
A Harry Potter-jelenség ép ésszel felfoghatatlan és követhetetlen. Mert micsoda dolog az, ha egy történet mindenkihez szól? A világ globalizálódik, s ebben bizony J.K. Rowling szüleményének nagyobb szerepe van, mint a politikának. Az írónő ugyanis nemes egyszerűséggel létrehozott egy új vallást. Lazán, csuklóból. A potterizmus nevében bizonyos egyének még seprűre fognak pattani, és a tizenévesek tömegei várják majd, hogy az ő szobájukba is érkezzen levél a varázslóképzőből. A szülők pedig tapsikolhatnak örömükben: megoldott a kölyök farsangi maskarája. Egy gonddal kevesebb. A jelmez ráadásul pikk-pakk kivitelezhető, gyakorlatilag a turkálóból: kinyúlt garbó, partvis a kézbe, villámnyom rúzzsal, Lennon-napszemüveg. Ezen alkalomból az iskolák Potter-hasonmásverseny helyszínére hasonlítanak majd, s az egyetlen kiközösített, Luke Skywalker durcásan húzza maga után a padlón celofán lézerkardját.
Ön a VOXot olvassa, s mint ilyen, valószínűleg kívülről fújja a film zanzáját. Mégis, munkaköri kötelességem elmondani a sztorit. A Potter-hívők ugorjanak térben és időben (kábé egy bekezdésnyit), s akinek végképp nincs jobb dolga, tartson velem!
Harry „Már Sokat Emlegetett” Potter díszes varázslófamília sarja. Felvételt nyer a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába, s új barátai, Hermione és Ron mellett elképszető kalandokba bonyolódik (rutinos Potter-olvasó reakciója: hork-hork, pityipű). Az iskolában izgalmas tantárgyak várják őket: varázslás, varázslás, varázslás. Megtanulnak seprűn lovagolni, kviddicsezni (labdajáték), lebegtetni, eltűntetni stb. Valaki a tanári karból a fiú vesztét akarja, valaki pedig védelmezi őt. Trollok, háromfejű lények, sárkányok, fel s alá randalírozó (félig) fej nélküli szellemek kísértik hőseinket, akik köszönik, jól bírják a gyűrődést. A fő gonosz azonban hamarosan előbújik rejtekéből, Harrynek pedig mind jobban sajog a sebhelye.
Ami a megalapozott jövőt illeti, három színész dörzsölheti igazán a tenyerét Hollywoodban: Elijah Wood A gyűrűk ura, Ewan McGregor a Star Wars, Daniel Radcliffe pedig a Harry Potter miatt (értsd: tutibiztos folytatások). Gyerekfilmről csak akkor érdemes kimerítő véleményt írni, ha szenzációs, vagy ha menthetetlenül elrontott. Filmünk egyikhez sem tartozik. Korrekt, végiggondolt munka, nincs rajta semmi kivetnivaló. A könyv egy az egyben celluloidra került, épp úgy, ahogy elképzeltük. Senki sem fogja majd azt mondani: közelébe sem ér az írott műnek. Ilyen élményben mindenesetre a gyerekeknek még nem volt részük: ától cettig befalták a könyveket, s most karba tett kézzel, mérhetik le, mi a különbség olvasói fantázia és vászonvalóság között. A film világsiker, tömött házak satöbbi, felesleges kekeckedni. A Harry Potter harminc éven belül alsó tagozatos kötelező olvasmánnyá válik, minden gyerekszoba polcának kihagyhatatlan eleme lesz. Ott pedig elismerően veregetik majd hátba a kollégák: MICIMACKÓ és A KIS HERCEG. Örökkévalónak születtek. HARRY POTTER szintén.