2004.06.10.- Harry Potter és az azkabani fogoly

By Echte on 09 June 2004 in Filmkritikák0 Comments

KRITIKA

Új rendező + komor hangvétel + pörgősebb cselekmény = az eddigi legjobb Harry Potter-menet.

Szöllőskei Gábor

Alfonso Cuarón? Az meg kicsoda? A Harry Potter-széria célközönsége számára ennél semmitmondóbb nevet nehezen biggyeszthettek volna a stáblistára e film alkotói. Ám le kell szögeznem: az eddig kisebb lélegzetű filmekkel rendelkező direktornál jobb dolog nem is történhetett volna a sorozattal. Be kell vallanom, a mai napig megjelent kötetetek közül számomra a harmadik epizód volt a legkedvesebb, ezért nem kevés izgalommal vártam a filmre vitelt. Mikor tudomásomra jutott, hogy Cuarón kezébe került a rendezői stafétabot, rögvest számba vettem, mely filmeket is köszönhettünk eddig a mexikói filmesnek. A Gwyneth Paltrow és Ethan Hawke nevével fémjelzett Szép remények és a számos szex-jelenetet tartalmazó, ám emellett Oscar-díjra is jelölt Anyádat is című filmek direktorára bízni egy 130 millió dolláros gyerekfilmet mindenképpen merész húzásnak minősül. Cuarón viszont jött, újított és győzött. A negyvenkét éves rendező ízekre szedte az eddig általunk ismert Potter-univerzumot. Mindenekelőtt megfosztotta a cselekményt a felesleges taktusoktól. Eztán sötétre és szemcsésre festette a képeket, végül megszórta az egészet egy kevés egyéni látásmóddal. Az eredmény magáért beszél. Van még azonban egy nagyon fontos tény, amelyet mindenképpen ki kell hirdetnünk: a Harry Potter és az azkabani fogoly nem gyerekfilm! A kisebbek valóságos horrort kapnak a farkasemberekkel, sötét lidércekkel, és számos gyilkossági kísérlettel megtűzdelt cselekményből. A kicsit nagyobbak a fantasy műfaj egyik bravúrját köszönthetik Cuarón adaptációjában, mely (még az előző részeket is lefőzve) valóban elvarázsol. Az eredeti könyv egyébként számomra fantasztikus történetével vívta ki magának az elismerést. Ez nagyban hozzájárul a film pozitív megítéléséhez is, Steven Kloves forgatókönyvíró igazán feszesre fogta a történet elmesélését, unatkozni egy percig sem fogunk. Az új szereplőket ezúttal is üde színfolttokként könyvelhetjük el. A Lupin professzort alakító David Thewlis az eddigi legszimpatikusabb karakter, míg Gary Oldman Sirius Blackként megszokott és pompás őrült figuráját hozza. A főszereplő gyerekek jelentős kamaszodási folyamaton mentek át az utóbbi rész óta; megnyúlt arcok, nőisedő idomok, mutáló hangok (még a magyar szinkronban is :)). A negyedik rész forgatási munkálataival bizony sietniük kell a készítőknek, ha nem akarják, hogy tizennégy éves főszereplőiket magas, jóképű férfiak és bombázó hölgyek alakítsák… A Harry Potter harmadik része különbözik leginkább az eredeti könyvtől. Számos fejezetet hagytak ki az adaptálók, ugyanakkor egy csipetnyi új momentummal is megspékelték a cselekményt. Ezek közül két apró mozzanat keltett visszatetszést bennem: Draco Malfoy (Tom Felton) túlzott nyámnyilasága és Piton professzor (Alan Rickman) szerepének jelentős megkurtítása. Ám ezek cseppet sem rontják a film végső megítélését, a Harry Potter és az azkabani fogoly kellőképp bizonyítja, hogy egy kevéssé ismert, ám eredeti rendező egyetlen mainstream-kiruccanása akár ütősebb is lehet, mint egy kommersz direktor egész életműve.