2007.07.12.- Harry Potter és a Főnix Rendje

By Echte on 11 July 2007 in Filmkritikák0 Comments

KRITIKA

Harry lassan felnőttkorba lép. Ahogyan közönsége is.

Szöllőskei Gábor

A legújabb Potter epizód alkotói valahol a film közepette bevágtak egy képet a Harry Potter és a bölcsek kövéből, melyen az elsős Harryt láthatjuk Edevis tükre előtt. Elképesztő, hogy mennyit nőtt ez a srác! Az az igazság, hogy lassan már-már valamiféle közönnyel fogadjuk a hírt, hogy egy újabb Potter film jön a mozikba, közben pedig észre se vesszük, hogy összesen hat év telt el a 2001-ben induló franchise óta. Ez idő alatt nem csak a filmbeli karakterek és az őket játszó színészek nőttek fel, hanem mi is. J.K. Rowling okos döntést hozott: a sorozat az idő és a kötetek előre haladtával egyre komolyabb és egyre komorabb hangvételt üt meg. Fontos, hogy a varázslóifjoncok villámgyors növekedésével a rájuk váró kihívások és megpróbáltatások is nehezebbek, vérfagyasztóbbak legyenek. Erre pedig azért is nagy szükség van, hogy a Harryékkel együtt cseperedő és ezzel együtt érettebb szórakozásra vágyó fiatal generáció is megkaphassa a magáét. A Főnix Rendje is ennek szellemében készült. Tizenkét éven alul nem biztos, hogy felhőtlen szórakozást nyújt, azon felül viszont igazi ujjmegnyalós élményben lehet részünk. Az új rendező, David Yates a tévés iparból hoppanált a Potter-univerzumba, és rögvest levezényelte az eddigi legfeszesebb epizódot. Alfonso Cuarón három éve gyökeresen megváltoztatta a franchise-t a pörgősebb dramaturgiával. Sokaknak nem tetszett az újítás, mégis az addigi legszínvonalasabb darabként üdvözölte a szakma. Yates verziója szintén tömör és pergő. Sőt, néha már túlságosan is az. A Harry Potter és a Főnix Rendje című könyv a maga 752 oldalával a sorozat leghosszabb kötete telis tele intrikákkal, szövevényes történetvezetéssel, viszont érezhetően kevesebb akcióval. A filmre vitel során a készítők épp ezért a cselekmény számos pontját kihúzták, megrövidítették, vagy megváltoztatták. Az így kapott filmeredmény a könyvekért epedőket bizonyára némi keserű utóízzel a szájukban engedi útjára a megtekintés után, az izgalmas és varázslatos filmélmény kedvelőit ezzel szemben maximálisan kielégíti. Az új szereplők közül a legfontosabb minden bizonnyal a roxforti főinspektor posztját betöltő Dolores Umbridge. A pink-mániában tobzódó, széles mosolyú és behízelgő, ugyanakkor diktatórikus elveket követő, velejéig szemét tanár szerepében az Oscar-jelölt Imelda Staunton lubickol mindenki mást lemosva a színről. Ő az egyik legfőbb indok, amiért érdemes végigülni a gyorsan tovatűnő két órácskát, ám emellett meg kell említenem még a filmvégi máguspárbajt is, melyben végre Dumbledore is kimutathatja a foga fehérjét. Az érzelmek kedvelői kitombolhatják magukat Harry és Cho első közös csókjában (e kapcsolatot később gyorsan lerendezik), az effektbetyárok pedig számos új lényt üdvözölhetnek a színen (a thesztrálok, valamint Gróp, az óriás). A Harry Potter és a Főnix Rendje nem tudta elérni az Azkabani fogoly színvonalát, a szintén pompás Tűz Serlegével azonban méltán vetekedhet. Nem csodálkoznék azon, ha a következő részek már a horror műfaj panteonját gazdagítanák.