2009.07.23.- Harry Potter és a Félvér Herceg

By Echte on 22 July 2009 in Filmkritikák0 Comments

KRITIKA

Amikor beköszönt a felnőttkor…

Szöllőskei Gábor

Temérdek támadás érte David Yates rendezőt, amiért első Potter-menetét, a Főnix Rendjét lótlan-sótlan tálalásban, egy cseppnyi dramaturgiai érzék és egyediség nélkül prezentálta közönségének két évvel ezelőtt. Nos, a csorba kiköszörülésre került! Úgy néz ki, hogy két film kellett Yatesnek ahhoz, hogy belerázódjon a HP-univerzumba. Plusz két év. A legnagyobb szünet telt el ugyanis két epizód között, és ez az idő a kidolgozottság javára vált. A Félvér Herceg történetének ismeretében nem kevés filmes hibát lehetett volna véteni ezúttal is. Sok a romantikus cívódás, még több a Voldemort korai éveit bemutató flashback, kevés az akció. Mindannyiunk örömére azonban az adaptálásban jártas Steve Kloves egy filmnyi szünet után visszatért írói posztjába. Pedig most nem volt könnyű dolga: mit dobjon ki, mit tartson meg, mit írjon hozzá?
Harry Potter és barátai élete egyre nehezebb a Roxfort falain belül és kívül egyaránt. Voldemort az előző rész végén hivatalosan is visszatért, egyre több a Halálfaló is, és egyre reménytelenebb a helyzet. Az pedig csak hab a tortán, hogy az immáron hormonvezérelt egykori lurkók közül senki sem azzal kavar, akivel szeretne. Adott tehát a kérdés: mennyire legyen fontos a diákok szerelmi élete, milyen hangsúlyt kapjon Voldemort gyerekkora (hiszen Ralph Fiennes ezúttal nem tette tiszteletét a szereplők között) és hogyan vegyítsünk a két és félórás hosszba izgalomfokozó betéteket? Néhány korábbi epizódnál (különösen a Főnix Rendje esetében) ezt az egyszerre kellő ritmussal és dinamikával rendelkező, ugyanakkor pedig megfelelő arányérzékkel megáldott receptet nem igazán sikerült elkészíteni. Ennek most vége, A Félvér Herceg ugyanis működik. Működik látványvilágában, hiszen Bruno Delbonnel (Amélie csodálatos élete, Hosszú jegyesség) szemcsésen fantáziadús képei és gyönyörűen fényelt beállításai, valamint az ILM trükk-mágusainak pixelhadjárata kellemes együtthatásban varázsol el bennünket (emellett pedig A Félvér Herceg az első rész, amely 3D-s jeleneteket is tartalmaz, így mindig van hová fejlődni). Működik színészeiben, hiszen főszereplő ifjú triónk tagjai már együtt lélegeznek beléjük ivódott szerepükkel, az új versenyző, Jim Broadbent Lumpsluckja is remek figura, a Dumbledore-t alakító Michael Gambon pedig talán egy mellékszereplő Oscar-jelölést is kiérdemelne. Működik dramaturgiájában, hiszen a hatodik roxforti év nebulóit érő tinédzserhatások kellő mértékű kivesézése mellett épp megfelelő időt kapnak az új konfliktusok, az eddig látott és nem látott karakterek, a visszaemlékezések, az akciók, és a sztoriban rejtőző nem kevés dráma is. Legfőképpen pedig működik történetében, mert szövevényes, meglepetésekkel teli, sok figurát mozgat, és mégis minden teljesen érthető, könnyen követhető, és nem csak a könyvet már betéve tudó hardcore rajongók gondolják majd így, hanem azok is, aki csak két és fél órányi színtiszta szórakozásra vágyva tévednek be a moziba.
A Star Trek mellett a Harry Potter és a Félvér Herceg a második olyan kasszasikerfilm 2009-ben, amelynél nem számít túl nagy rizikónak e két szó: csalódás kizárva!