2011.07.21.- A gondozoo
KRITIKA
Kevés szomorúbb dolog van annál, mint ha egy vígjáték nem vicces.
Villányi Dániel
Ennél már csak az rosszabb, ha észveszejtően ostoba, erőltetett magyar címet aggatnak rá. Továbbá ha a komikus színész, akire az egész film épül, szintén nem vicces. Kevin James ebben az opusban egy pontosan olyan szerepet játszik, mint amilyeneket Adam Sandler szokott (aki egyébként egyik producere és szinkronhangja a filmnek), csak nála is sótlanabbul, ami azért teljesítmény.
A nevezett szerep egy „egyszerű fiú” állatkerti gondozóé, akit élete nője csúnyán otthagyott a múltban. Most viszont visszatér, esély is lenne megszerezni, csak a szeretett állást kéne otthagyni, mert a gorillakaki büdös egy menő lánynak. De ezt az állatok nem hagyhatják: kitanítják hősünket a csajozás fortélyaira, hogy pályaelhagyás nélkül is menjen a dolog. Ja, és hogy miként? Az állatok ebben a filmben tudnak beszélni, csak megdumálták, hogy ezt titokban tartják az emberek előtt.
Értem én, hogy évadonként egy állatos film kell a mozikba, mert az egy olyan alműfaj, amire úgyis bemennek majd a gyerekekkel. Azt már nem értem, miért gondolja bárki is, hogy önmagában az a tény, hogy állatok beszélnek, vicces. Nem vicces, hahó, az a vicces, ha vicces dolgokat mondanak. Mondanának. A gondozoo (brr) ráadásul a családi vígjátékot a romantikus komédiával próbálja meg összeházasítani, és ez még Rosario Dawson segítségével sem sikerül. De hogy ne legyünk teljesen igazságtalanok: minimális számú humoros pillanat azért akad a filmben. Beszélni tudó, állatkerti vak tyúk is talál néha szemet.
102 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!