2011.07.28.- Amador

KRITIKA

Egy újabb bájos, merészebb spanyol darab.

Vörös Adél

Imádom azokat a spanyol filmeket, amik ha csak távolról is, de valamennyire rokonai annak a fajta mágikus realizmusnak, melyben szinte minden lehetséges, a halál az élet szerves része, a karakterek pedig mindannyian ugyanannak a misztikus, melankolikus és gyötrelmesen szép körforgásnak a részei. Ebbe a világba illeszkedik az Amador is. Ha most cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy na, itt aztán rendesen az élet szerves része a halál, a film központi témája ugyanis egy öregember, akinek halála megzavarja az őt pénzért ápoló főszereplőnő épp viszonylag kiegyensúlyozottá váló életét. Sőt, halálát egy ideig még jótékony homály – és tömény virágillat – is fedi. Amador tehát kulcsszereplő, annak ellenére, hogy nem vesz részt tevékenyen a figurák sorsának alakulásában…
Fernando León de Aranoa filmjében az a Magaly Solier játssza a főszerepet, aki a 2009-es Fausta énekében alakította a bánatos arcú, nemi erőszak során fogant Faustát. Soliernek valóban van valami végtelenül komoly szomorúság az arcán, ezért is volt nagyon jó találat mint az Amador boldogtalan Marcellája.  Mintha pont az ő arcára írták volna ezt a szerepet: az ő közelképei éltetik a történetet és emelik ki a drámát az egy kicsit provokatív, kedves, de nem a legeredetibben megírt filmek sorából.

112 perc, spanyol

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó cikkek:

1. 2011.03.03.- Három
2. 2011.06.29.- Transformers 3.
3. 2011.01.13.- Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire