2011.07.28.- Förtelmes főnökök
KRITIKA
Hivatali patkányok újratöltve.
Feri, a mozigépész
Ahogy mindenkinek az életében volt legalább egy nagy szerelem, ugyanez elmondható a szemét főnökökről is. Hálás filmtéma ez is, de talán egy kicsit ritkábban kerül feldolgozásra, mint a szerelem. Ez persze nem baj, ha a mennyiség helyett a minőség a szempont. Különösen akkor, ha a témában ilyen zseniális vígjátékok születnek, mint a Förtelmes főnökök. A hangulat, a szituációk egyértelműen a Hivatali patkányok című klasszikust idézik, csak itt a három főhős nem egy helyen dolgozik. Nick (Jason Bateman, a tipikus talpnyaló lúzer) nyolc éve az előléptetésről álmodozik – persze, hiába, mivel pszichopata főnöke (Kevin Spacey egészen zseniális, mert egy igazi szemétláda, néhány esetben viszont mégis érthető, amit csinál, ami egyes pillanatokban ijesztően szimpatikussá teszi, vagy legalábbis szeretnénk a helyében lenni) nem kollégákra, hanem csicskákra vágyik. Kurt (Jason Sudeikis hasonló karaktert hoz, mint az Elhajlási engedélyben) nyugodtan csajozgat, hiszen főnöke (Donald Sutherland – jó fej, de nincs sokáig jelen) fiaként bánik vele. Nem is csoda ez, hiszen vér szerinti leszármazottja egy kokós baromállat (Colin Farrell remekel, külsőleg is bátran szakítva eddigi menő megjelenésével), aki mindenkit ki akar rúgni, és csak a kábszer meg a repedt sarkú ribancok érdeklik. Dale-t (Charlie Day a leghülyébb a trióból) mindenki irigyli, hiszen egy nimfomán fogorvosnő (Jennifer Aniston rég volt ennyire dögös, ráadásul látszik rajta, hogy kifejezetten bejött neki ez a jóbarátos Racheltől teljesen elütő bestia szerepe), aki mindenáron meg akarja dugatni magát. A gond csak az, hogy Dale a menyasszonyán kívül mást nem szeretne kielégíteni. A doktornő azonban 
zsarolásban (is) profi. Szóval kilátástalannak tűnik a helyzet, ezért hőseink kétségbeesett lépésre szánják el magukat: úgy döntenek, kinyírják főnökeiket. Mivel azonban ehhez nem elég tökösek, bérgyilkosokkal próbálkoznak, míg végül kikötnek a sittet is megjárt Anyabaszó Jonesnál (Jamie Foxx kreténkedik), aki azonban szintén nem úgy végzi el a feladatot, ahogy a főhősök remélték. Emiatt aztán vicces ámokfutás veszi kezdetét, ami tartogat néhány meglepetést mindenki számára.
A Förtelmes főnökök messze az utóbbi idők egyik legjobb komédiája. Karakterei jól kitaláltak, és akár a szemét főnökökről, akár a pipogya beosztottakról beszélünk, mindegyik csak annyira van eltúlozva, hogy jól ki tudjuk röhögni őket, de sosem lesznek annyira szánalmasak, hogy ne tudnánk megérteni őket (és ez, még ha nehéz is beismerni, a főnökeikre is igaz többé-kevésbé). Az altesti humort is sikerül a még viccesnek mondható határon belül tartani, és egészen zseniális, ahogy jól ismert filmes kliséket (mindig rossz helyen lévő, váratlanul előugró macska) is poénforrásként használnak. Már-már Csupasz pisztoly szinten sorjáznak egymás után a poénok, amelyek többsége telibe is talál – még a filmkalózkodásra is ötletesen kikacsintva. Mindehhez társul egy remek magyar szinkron is, tele elsőrangú, idézhető dumákkal (nagyon nehéz megállnom, hogy csak legalább egyet ne lőjek el közülük, de annyira jókat röhögtem a vetítésen, hogy akár egyetlen ilyen pillanatot sem lenne fair elvennem), vagyis egy többször újranézhető, gyakran felidézhető filmmel van dolgunk, amely különösen jól eshet egy hosszú, szívatásokkal teli munkanap után.
98 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!