2011.08.11.- Zöld Lámpás

KRITIKA

Úgy tűnik, a szuperhősök esetében a zöld nem éppen szerencseszín. Hulk és a Zöld Darázs után egy harmadik zöldbe öltözött igazságosztó is bebukta.

Tóth Csaba

A Zöld Lámpás a DC képregény-család szülötte, Batman és Superman rokona, de inkább az utóbbié. Nem is született sokkal később a piros köpenyes kuzinnál: 1940-ben látta meg a napvilágot, de sok más régi szuperhőssel ellentétben neki valahogy nem sikerült a modern kor követelményeihez igazodnia. Bár a Martin Campbell (Casino Royale) rendezésében készült mozifilm a legmodernebb 3D-s CGI technológiát és látványt vonultatja fel, szellemiségében még valahol 1978-ban jár, az első Superman mozi bemutatásának idején. Abban a korban, amikor a hős még az erkélyre repült, hogy megcsókolja az álomszép lányt és minden egyes küldetése annyiban merült ki, hogy megmentette a világot. Az első X–Men mozik és Christopher Nolan Batmanjei óta szokás azt mondani, hogy a képregényhősös mozik felnőttkorba léptek. A műfaj ma már teljesen szalonképes például a nők körében is (nem volt ez mindig így), de ha valamit a csúcsra járatnak, egy idő után onnan már csak lefelé vezet az út. Az első vészjelek egyikét a Zöld Lámpás adja le azzal, hogy meg sem próbálja a filmet a mai képregény-filmes igényekhez igazítani. Egy sokkal naivabb és egyszerűbb világ hősét köszönthetjük benne, ha pedig rosszindulatúak vagyunk, akár bárgyúnak is nevezhetjük nem csak a hőst, hanem az egész sztorit is. Minden hibája ellenére a filmnek mégis van egy furcsa, megmagyarázhatatlan bája. Talán éppen az idejétmúltsága, vagy Ryan Reynolds laza sármja teszi érdekessé, nehéz megmondani. Az biztos, hogy a sztori egyszerű, mint a faék, a dialógusokat valamilyen forgatókönyvírói szoftver dobálhatta ki magából, abban pedig nem vagyok biztos, hogy egyetlen valódi hátteret vagy felépített stúdiódíszletet is láttam a száztizennégy perces játékidő során, annyira rajzfilmszerű az egész. Ám valahogy a primitívsége ellenére mindig van benne annyi plusz, amitől mégsem válik unalmassá. A klisés főgenyát (rosszalkodó tudós) egy bitang jó nővel (Blake Lively jelenleg Hollywood legbikavadítóbb nője, az tuti) ellensúlyozzák, a rajzfilmszerűen elnagyolt akciójelenetek között pedig helyet kap egy olyan pöpec vadászrepülős zúzás, amitől egyből kedvet kaptunk a Top Gun újbóli megtekintéséhez – már ha a film célközönsége tudja egyáltalán, hogy miről is beszélek. Az alkotók valószínűleg sokat tanulmányozhatták del Toro Hellboy filmjeit is, ugyanis az űrbéli lények kavalkádja olyan, mintha egyenesen abból a moziból kölcsönözték volna őket. Ha nincsenek túl nagy elvárásaink, a Zöld Lámpás cseppet sem unalmas popcorn mozi, de a második részre már biztosan nem váltanánk mozijegyet.

114 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó cikkek:

1. Zöld Lámpás 4 perces exclusive footage
2. Zöld Lámpás: a kulisszák mögött
3. Zöld Lámpás 3D szinkronos előzetes