2011.08.18.- Blue Valentine

By Echte on 17 August 2011 in Filmkritikák0 Comments

1 OSCAR-JELÖLÉS 2011!
(Legjobb női főszereplő: Michelle Williams)

KRITIKA

Egy hatás alatt álló nő + Ha a férfi igazán szeret = Egy kapcsolat vége

Hlavaty Tamás

„Hogy bízhatsz az érzéseidben, ha ilyen gyorsan eltűnnek?” – teszi fel a kérdést a szerelem születését és elmúlását bemutató film hősnője, Cindy (Michelle Williams), akit unott családanyaként ismerünk meg. A mozi azonban nem kronologikus időrendben tárja elénk a lány és párja, Dean (Ryan Gosling) kapcsolatát bemutató jeleneteket, hanem rafináltan váltogatja azokat a megismerkedés és szerelembe esés ihletett pillanataival, ezzel kontrasztba állítva a soha vissza nem térő múltat és a kiábrándító jelent.
Derek Cianfrance, rendező tizenkét évig dolgozott a Tom Waits-lemez címét kölcsönkérő Blue Valentine-on. A forgatást különféle problémák nehezítették, a pénzhiány mellett például hosszabb szünetre ment a stáb, amikor váratlanul meghalt Williams párja, Heath Ledger. A múló hónapok alatt azért a forgatókönyv is csiszolódott, új tapasztalatokat építettek a történetbe, melynek központi problémája, hogy a romantikus férfi elégedett családfenntartó szerepével, míg a feleség nem szeretné feladni álmait, lélekölő vitáik során pedig egyre mélyebbre süppednek a berozsdásodott párkapcsolatok folyóhomokjában.
A mozit nem jelölték Oscarra Legjobb film kategóriában, mindössze Williams kapott egy jelölést a Legjobb női főszereplők között. Ezen nem is csodálkozunk, mivel a látványos gesztusokhoz és patetikus érzelmekhez szokott Akadémiának minden bizonnyal túl száraz volt ez a mozi, pedig ritkán láthatunk ennyire élet- és emberszagú alkotást. Cianfrance valóban nem adja a szánkba az információkat, óvakodik a nagy szavaktól, kézikamerájával azonban olyan intenzíven von be minket a játékba, hogy egy idő után mi is olyan meggyötörtnek érezzük magunkat, mint a hősök. Emellett a nyitottabb nézők számtalan gyönyörű pillanat tanúi lehetnek. Ilyen a sorsszerű találkozás a buszon, miközben egy rövid snittben a város felett nyújtózkodó szivárványt láthatjuk, de Dean tetkója is beszédes: a kép a Giving Tree című könyvből származik, ami az odaadásról és feláldozásról szól. A szereplők kiváló játékán érződik, hogy nem csak a pár hetes forgatás alatt foglalkoztak szerepükkel, ennél jóval többet gyakoroltak, sőt Michelle és Ryan pár hétre össze is bútorozott, hogy hitelesebbek legyenek improvizációik, melyek közül több John Cassavetesnek is becsületére vált volna.
A Blue Valentine remekül párhuzamba állítható az (500) nap nyárral, csak nem játékos filmnyelvi és narratív megoldásokkal mutatja be egy kapcsolat elsorvadását, hanem realista érzékenységgel. Emellett a Winter’s Bone után ismét egy olyan mozgóképet láthatunk, amely a klasszikus családmodell széthullását és az amerikai idealizmus csúfos kudarcát tárja elénk, az utóbbira a film zárójelenete gyönyörű példa. Kötelező darab, ahogy mondani szokás!