2011.08.25.- Született feleség
KRITIKA
François Ozon fergeteges komédiája a nők emancipációjáról, avagy mit tehet egy férj, ha a feleség a sarkára áll.
Zergi Éva
Nos, leginkább semmit, mert ha egy nő valamit nagyon akar, akkor azt előbb-utóbb eléri, ha nem, akkor nem is akarta igazán. Így van ezzel az esernyőgyáros férje árnyékában éldegélő Madame Pujol is (a még mindig isteni Catherine Deneuve alakításában), akit látszólag teljesen kielégítenek a reggeli tréningek és mókusokról szóló versek fabrikálása, miközben a munkától folyton ideges Monsieur Pujolt titkárnője elégíti ki. Mikor azonban a túlhajszolt családfőt az orvos átmeneti kényszerpihenőre rendeli, a kocka fordul egyet, és Suzanne a nappali selyemkárpitos rekaméja helyett hirtelen az igazgatói bőrülésben találja magát, ahol – mindenki legnagyobb ámulatára – remekül megállja a helyét…
Ozon saját bevallása szerint régóta szeretett volna filmet forgatni a nők politikai és társadalmi szerepvállalásáról, amelyhez nem is találhatott volna jobb alapanyagot Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy hetvenes években játszódó színpadi bohózatánál, a Potiche-nél. A filmről gyakrolatilag az első pillanattól lerí, hogy eredendően színpadra szánták, de Ozon még ezt is előnyére tudja fordítani: a zárt térben felvett jelenetek erősen teátrálisra hangolt atmoszférájájában a bohózat klasszikus elemei és fordulatai akkor is tökéletesen működnek, ha más környezetben már erősen harsánynak éreznénk őket. Kiválóan megírt, szórakoztató komédia, tehetséges és ezúttal is a maximumot nyújtó francia színészekkel, csak azt esik nehezünkre elfogadni, hogy Catherine Deneuve-öt és Gérard Depardieu-t sosem fogjuk már olyannak látni, mint Az utolsó metróban.
103 perc, francia
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!