2011.09.01.- Talán egy másik életben
KRITIKA
Kriston László
Fonnyadt tarrbélás, mundruczós arcokat terelnek a mezőn. Tóth Orsi is feltűnik. Zsidócsillag a kabátokon. „Erőltetett menet”. Osztrák faluban szállásolják el őket a csűrben. Bő fél óráig nem derül ki, mit akar mondani a film: a holokauszt mindennapjait ábrázolja, munkatábor és hadseregek nélkül. S az agresszor és áldozat között kibontakozó szótlan empátiát. Meg hogy a morc osztráknak is van tragédiája a komor szemei mögött. A deportáltak szeme láttára jönnek elő magánéleti problémái. Vagyis közös nevezőre kerül velük, mint szenvedő ember – az e film „műfaji” újítása. A film egyetlen(!) megható jelenete is ehhez kötődik (a hitvesi ágyban). Az éhhalál és meghibbanás szélén álló deportáltak elhatározzák, hogy színielőadást rendeznek. Csak fals kornyikálásra futja nekik ebben a prózaian realista, (kísérő)zenétlen, eszköztelen filmben, amit ötven évvel ezelőtti filmes konvenciók szerint készítettek. Amikor sokadszorra zendítenek rá a Bécsi vér melódiájára, a mozinézői türelmem is elfogy. Valaki rájuk ordít: „Hamis! Hagyják abba!” A számból vette ki a szót!
90 perc, osztrák-magyar-német
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!