2011.09.01.- Zajháborítók
KRITIKA
Kriston László
A Szelíd motorosok bolyongtak az országutakon, az Edukators német rebellisei üzeneteket hagytak az otthonokban, melyekbe betörtek, a Social Network renegátjai összekötöttek (és lelepleztek) boldog-boldogtalant a neten, Svédország lázadóinak ennél művészibb koncepcióval szeretnék felpezsdíteni az unalmas polgári létet: hangzavart csapnak. Ritmust, ütemet visznek a városi élet zajába. Ebbéli igyekezetükben potenciális ütőhangszernek néznek mindent: az aszfaltfúró gépet éppúgy, mint a műtőasztalon fekvő eszméletlen beteg két tenyerét. E Cannes-ban bemutatott filmben három ilyen polgárpukkasztó (és törvényt sértő) akciót kiviteleznek. A széftörős-bankrablós mozik dramaturgiáját és izgalmi hangulatát követő svéd moziban azért némi jellemábrázolást is kapunk, de a fénypontokat a bravúrosan megkoreografált, lendületes klipekben ábrázolt zaj-szimfóniák jelentik. Ehhez képest a Riverdance és a Romp rigmusai, tamtamjai amatőr lötyögések. Aki Michel Gondry posztmodern agymenéseit szereti, annak ez a lökött performance-ba hajló mozi is bejön.
102 perc, svéd-francia
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!