2011.09.01.- Őrült, dilis, szerelem.

By Echte on 31 August 2011 in Filmkritikák0 Comments

KRITIKA

Különböző életkorú fiúk, férfiak, lányok és asszonyok magánéleti traumáit szórakoztatóan bemutató vígjáték. Soha rosszabbat!

Hlavaty Tamás

Nem csak a zenei életben van reunion-mánia, újonnan a vásznon is egyre gyakrabban láthatunk széteső, majd újra összeálló családokról szóló filmeket. Szerencsére a legtöbb ilyen darab nem veszi véresen komolyan magát, próbál viccesen, keserédes hangvételben közelíteni a témához, így a néző nem úgy megy ki a moziból, mint akit agyonvertek, inkább azt az üzenetet kapja, hogy a válságokat le kell győzni, legyen az gazdasági, vagy magánéleti. A Glenn Ficarra-John Requa párostól sosem álltak távol a meghökkentő, de nem alpári poénok és szituációk, az általuk írt Tapló télapóban bőségesen láthattunk erre példát, de a 2009-es I Love You Phillip Morris című rendezői bemutatkozásuk sem szűkölködött ilyen megoldásokban. Az Őrült, dilis, szerelem. hasonlóan stílusos vígjáték, melynek főhőse Cal (Steve Carell), a kikosarazott férj, akit kizökkent unalmas hétköznapjaiból, hogy felesége (Julianne Moore) a vacsora után desszert helyett válópert kér. A férfi eddig csak egy nővel volt egész életében, de ez az arány megváltozik, amikor szárnyai alá veszi őt a profi nőfaló, Jacob (Ryan Gosling), aki igazi playboyt varázsol a ”majdnem szűz” családapából.
Ez a történet igencsak lebutított kivonata, mivel a filmben rengeteg karakter tűnik fel, a sorsok és érzelmek keresztül-kasul szövik át a sztorit, így nehéz lenne összefoglalni mindent. A lényeg, hogy a színészválasztás kiváló: Carell arcberendezésével és pézsmapocok-mosolyával tökéletes a szerepre, Moore többször is sírva fakad, ki hitte volna, Emma Stone megint elbűvölő, Josh Groban először mutatkozik be nagyvásznon, Kevin Bacon a legnagyobb vesztes, nem csak a történetben, hanem lapos karakterét tekintve is, Marisa Tomei viszont nagyon vicces az ex-alkoholista vadóc tanárnő szerepében. És persze itt van Gosling, a következő Brad Pitt, akinek hamarosan mindenki a tenyeréből fog enni – megint egy pillanat alatt az ujja köré csavarja a nézőt: elegáns, dögös, ismét egy új arcát mutatja be, de ami ennél is jobb hír, hogy minden arc jól áll neki.
Az alkotók nyíltan felvállalják, hogy több karakter és szituáció (beleértve a patetikus nagymonológot a fináléban) sokszor elkoptatott sablon, egyszer még el is mondatják a szakadó esőben faképnél hagyott főhőssel, hogy „micsoda klisé”. Ez szimpatikus, de nem változtat a tényen, hogy a remek párbeszédek és poénok mellett a klisé végső soron csak klisé marad, a jelenetek pedig sokszor annyira ügyesen egyensúlyoznak megható és vicces között, hogy egy idő után nem is kötik le a figyelmünket, mivel nincsenek látványos kilengések. Ettől függetlenül nagyon kellemes moziélmény az Őrült, dilis, szerelem., amely simán kiemelkedik a tucat vígjátékok közül, nem nevetjük a szék alá magunkat közben, de feldobja a napunkat. Bárcsak a valóságban is ilyen szórakoztató lenne mindez!