2011.09.01.- Conan, a barbár
KRITIKA
Ez a Conan nem barbár.
Villányi Dániel
Ami nem lenne feltétlenül baj, ha az alkotók az eredeti film alapján egy újraértelmezést készítettek volna egy új típusú hőssel, de ők inkább a régi Conant próbálták meg újjáéleszteni, kicsit modernebb köntösben. Jason Momoa pedig (amellett, hogy cseppet sem vall szégyent, és mindent eljátszik, amit lehet), nem igazi barbár: hiába a kigyúrt felsőtest és a brutális homlokcsontok, ennek a fickónak intelligens szeme van, a mosolya pedig értelmet sugároz – mindez pedig egyáltalán nem mondható el Arnold Schwarzeneggerről, és 1982-ben ez így is volt tökéletes egy barbáros sztoriban. Az eredeti Conan, a barbár a telitalálatnak bizonyuló főhőse mellett a hangulata révén válhatott kultuszfilmmé: meg tudta teremteni egy mitikus, ősi világ külsőségeit és érzékeltetni annak működését. Eközben pedig mert nagyon egyszerűen szimbolikus és nagyon heroikus lenni, tulajdonképpen végig a komolyan vehetetlenség határán egyensúlyozva, de hát hogyan is férne bele egy barbár világba a játékosság és az önirónia? Ahogyan pedig a megfelelő főhős, úgy a megfelelő hangulat is hiányzik az új Conan, a barbárból, és erről a forgatókönyv tehet. A sztori nagy vonalakban követi a régi film cselekményét, azaz itt is a 
gyerekkori családirtós trauma megbosszulása a tét, az ellenfél pedig egy mitikus lény szolgálatában álló nagyon-nagyon gonosz hatalom. Viszont a ’82-es filmmel ellentétben most nincsenek meg az ehhez szükséges karakterek: az összes mellékszereplő és ellenfél (az egy Ron Perlman kivételével) kétdimenziós papírfigura. Nincsenek utazások, nincsenek hétköznapok, amelyek kicsit bemutathatnák ezt a világot: akciójelenetről akciójelenetre ugrálunk végig a filmben.
Ezen a téren ellenben egy szó sem érheti a ház elejét: a látvány kifogástalan, az akciók dinamikája és ötletessége ennél sokkal nagyobb léptékű mozikat idéz. Különösen emlékezetes az a jelenet, amikor Conanra a homokból varázslattal életre keltett harcosok támadnak: ez a szekvencia még az általunk látott 2D-s verzióban is lenyűgözőnek hatott, a tér bravúros használata miatt pedig a mozikba kerülő 3D-s változatban nyilván még inkább ütni fog. Az új Conan, a barbár igazából egy B kategóriás sztorival, dramaturgiával és karakterekkel rendelkező A kategóriás akciófilm. Nem kultuszmozi, az eredetinek nyomába sem érhet, de akik nem azt a bizonyos régi élményt keresik benne, hanem csak egy kiadós zúzásra vágynak egy korrekt akció-fantasytól, azok nem fognak csalódni.
113 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!