DVD-kritika: Államtrükkök

KRITIKA

Szembenézés a közelmúlttal: magánélet és politika feszül egymásnak a Bush-korszak egyik legcsúnyább történetét feldolgozó filmben.

Villányi Dániel

Sok mindenért lehet irigyelni az amerikai filmeseket, elég csak a kaliforniai napsütést, a világsztár főszereplőket, az irdatlan költségvetéseket és a sok millió potenciális nézőt említeni. E film kapcsán mégsem ezek jutnak az ember eszébe, sokkal inkább a lehetőség, hogy minden különösebb probléma nélkül forgathatnak filmet mindössze néhány évvel ezelőtti fontos, politikai-társadalmi eseményekről, és ezen keresztül aktuális, érzékeny kérdésekről. Tehetik pedig mindezt úgy, hogy nem kell félniük attól sem, hogy állást foglaljanak, hisz véleményüket csak annak fogják tekinteni, ami: egy lehetséges és (jó esetben) releváns nézőpontnak a sok közül, ők maguk pedig nem lesznek kikiáltva idegenszívű hazaárulónak és/vagy maradi nacionalistának.
Az Államtrükkök egy 2003-as, megtörtént esetet dolgoz fel, melyben egy CIA-ügynöknő és diplomata férje útban voltak a Bush-adminisztráció számára az iraki háború kirobbantása és a tömegpusztító fegyverekről szóló titkosszolgálati jelentések körüli suskusok során, így megpróbálták módszeresen tönkretenni őket. A közügyekről és történelemről tehát egy család történetén keresztül beszél a film, ebből következően pedig kettős természetű: egyszerre politikai thriller és párkapcsolati dráma.
Hogy épp mikor melyik, az változik. Az Államtrükkök szokásos kémfilmnek indul, Doug Liman rendező hozza a Bourne-filmekből a sok kézikamerás „ez most valami nagyon élő, nagyon ott vagyunk a közepében”-stílust, csak épp mindent, ami történik, már láttuk valahol; ami pedig igazán érdekesnek tűnne, az a két fő karakter, ám az ő viszonyukból pont hogy keveset kapunk ebben a túl hosszú első szakaszban. Aztán jön a fordulat, kiborul a tömegpusztító bili, és a nagypolitika helyett hirtelen annak a magánéletre gyakorolt hatása lesz a téma: hogyan vészelheti át egy házasság ezt a vihart. A két kitűnő színész, Naomi Watts és Sean Penn pedig ekkor kezd csak igazán belendülni: kiemelkedően erős játékuk még a holtpontokon is átlendíti a filmet, annak második szakaszában.
Az Államtrükkök végső üzenete minden leleplezés ellenére töretlenül optimista: hitet tesz amellett, hogy a demokrácia működik, a rendszer alapvetően jó, és lehetőséget biztosít bárkinek arra, hogy akár a legnagyobb hatalommal is szembeszálljon, ha oldalán az igazság. Talán naivitás, de ha valahol, néha igaz lehet, az valószínűleg tényleg az Egyesült Államok. Ezért is lehet irigyelni az amerikai filmeseket.

108 perc, amerikai-arab

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.