2011.09.15.- Happy, Happy
KRITIKA
Kriston László
Nagy hideg van Skandinávhonban, nem csoda, hogy ott is arra vágynak az emberek, hogy összebújó testükkel felmelegíthessék egymást. Főleg ha kihűlt a házasságuk.
A kies havas tájban két családi ház áll. Az egyikbe új lakók költöznek. A barátkozás csakhamar vidám flörtölést (és kevésbé vidám homoerotikus vonzódást), majd kényelmetlen felismeréseket és kínos pillanatokat eredményez. A norvég elsőfilmes, Anne Sewitsky munkája – mely a jószomszédi (v)iszony jól ismert filmzsánerére hagyatkozik – tartogat néhány meglepő pillanatot, ügyesen zongorázik komédia és dráma oktávjain, de végső soron nem elég humoros ahhoz, hogy jóízűeket hahotázzunk rajta, és nem elég mélyreható ahhoz, hogy igazán megható tudjon lenni. Így nem marad más, mint élvezhető, de az átlagból nem kimagasló mozi. Aminél jobb dolgozatot a dánok – a humanista filmek eme specialistái –rutinosan kiráznak a kisujjukból. Némi jóindulattal sem érthető, miért nyerte meg az idei Sundance Filmfesztivál nemzetközi szekciójának díját.
85 perc, norvég
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!