2011.09.15.- Drive – Gázt!
KRITIKA
Nicolas Winding Refn keményfejű pasas.
Csákvári Géza
Korai filmjei, jelesül a Elátkozott város trilógia darabjai igazi karcos, durva anyagok voltak. A rendező mindent megtett, hogy innovátor legyen és azért pedig még többet, hogy még véletlenül se kötődjön a kortárs dán filmművészethez: otthagyta a rendező szakot, hogy inkább dolgozzon a Elátkozott város első részén, méghozzá saját pénzből, mert hogy az ő terveiről ne bürokraták döntsenek. Aztán elkészítette az angol nyelvű Fear X-et, amely totális csőd volt, mind művészi, mind anyagi szinten, csak úgy tudott megszabadulni az adósságaitól, hogy készített két folytatást az Elátkozott városnak. Aztán jött a hasonlóan erőszakos Bronson, és az ultra erőszakos Valhalla Rising. Ezek mindegyike az úgynevezett „difficult” filmek kategóriába sorolódtak és sok pénzt nem hoztak. Viszont markánsak voltak, így csak idő kérdése volt, hogy előbb vagy utóbb lesznek olyan producerek, akik majd domesztikálják Refnt. Ennek a folyamatnak az eredménye a Drive. Ami sokkolóan jó lett: bizonyította, hogy a szórakoztatást lehet egyénien, stílusosan és nem utolsó sorban minőségien művelni! A Drive tökéletes „multi-art” film lett, mely Cannes-ban rendezői díjat is hozott a dán direktornak.
A Drive nyerő formulájának az alapja, hogy szimplán egy nyolcvanas, sőt olykor hetvenes évek-utánérzés. A vizuális stílus, a soundtrack mesterien megkomponált munka, olykor művészien profi vágásokkal és beállításokkal megfejelve. A sztori ennek megfelelően egyszerű macsómese az enigmatikus sofőr fiúról (Ryan Gosling), aki nappal forgatásokon kaszkadőr vagy autószerelő, éjjelente pedig bűnözőknek segít meglépni a rendőrség elől. Ő maga nem bűnöző, csak a kihívás a fontos neki, az adrenalin. A név nélküli hős múltjáról nem is tudunk meg túl sokat – nem is kell –, makulátlan, megingathatatlan értékrendszere magáért beszél. Ha valakit megszeret, akkor azért mindent megtesz, a vágy tárgya pedig itt a mutatós, fiatal, ám egy ifjú gyerekkel és börtönviselt-zűrös férjjel is ellátott szomszédasszonyka (Carey Mulligan).
És a hős elköveti az alapvető hibát: egyszerű és kiszámítható életét bonyolulttá teszi. Persze, csupán azzal, hogy megpróbál önzetlenül segíteni. Talán mondanom sem kell, hogy a csendes fiú kis inspirálásra igazából nagyon halálos is tud lenni. És Refn akkor ismét megvillanthatta a brutalitáshoz köthető kreativitását is. Ezen alkotóelemeknek hála, remek, ütős mozi kerekedik ki a Drive-ból, melynek egyetlen (elenyésző) gyengesége pont a hommage, így mivel ezt a sztorit már nagyon sokszor láttuk, sokszor tudható, mi fog történni. Meg hogy a jó fiúk nagyon jók, a rosszak nagyon rosszak, a szimpatikus mellékszereplők pedig nem érik meg a játékidő kétharmadát.
A stílus mérvadó – ezen nyilvánvaló rendezői intenció előtt meghajoltak a színészek is, de elsősorban Ryan Gosling. Minimalista játéka egyszerűen zseniális, pont a „semmivel” ad mélységet a karakterének. Jelenléte olyan erős, hogy totálisan beborítja a vásznat. Tulajdonképpen ebben az ultra cool szerepben az a jó, hogy egyszerre régimódi és modern, ezt pedig csak egy igazi színész tudta megoldani. Nem kell sokat várni, és Gosling Hollywood legújabb szupersztárja lesz. De addig is, vezessünk vele egy jót!
100 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!