2011.09.22.- Elhurcolva
KRITIKA
Hiába próbálta meg tavaly Stallone A feláldozhatókkal visszaszerezni az akciófilmek férfias becsületét, ha Hollywoodban megint azon megy a kemény meló, hogyan rombolják szét azt, ami a műfajból még megmaradt.
Susánszky Iván
Mostohaszülőknél felnövő tini rájön, hogy nem az igazi szüleivel él, mire két tűz közé kerül: a CIA és egy szerb elit zsoldos alakulat is a nyomába szegődik, hogy visszaszerezzenek egy nagyon titkos kódot. John Singleton filmje olyan, mint a téli hidegben napokig álló Wartburg: köhög, csuklik, nem indul. Az ember rányomja a szívatót, bedurran a motor, na, na – de nem, pár másodperc és megint befullad. Várunk egy kicsit, végül jó egy óra próbálkozás után végre beröffen, de addigra már bőven elmegy a kedvünk a kocsikázástól. Az Elhurcolva is így cammog, két villanás között megáll, bambul – pedig ha valahol fontos lenne az egyenletesen feszített, izzó hajtás, az egy ilyen akciófilm. Még akkor is, ha az Elhurcolvával Hollywood új műfajt próbálgat, ez pedig a tinilányoknak készülő akciófilm. Hogy az milyen? Olyan, mint a tinilányoknak készülő vámpírfilm: kicsit unalmas és ötlettelen, de van benne egy tök romi szál, nem túl durvák és véresek a verekedések, és a főhős poszterét ki lehet tenni az ágy fölé. Taylor Lautner poszterét ki lehet tenni, bár amiatt teljesen fölösleges a moziba elmenni.
A végső százalék a VOX írói által adott százalékok átlaga.
106 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!