2011.10.06.- Harry Brown

KRITIKA

Ha a társadalomban egyre nagyobb a feszültség, a moziban rendre előkerülnek a bosszúálló igazságosztók, akik megteszik azt, amit a törvény hálójába gabalyodó rendőrség nem tud.

Hlavaty Tamás

Ezúttal egy szokottnál idősebb vigilantet ismerhetünk meg Michael Caine figurájában, aki kora miatt már nem szorítja olyan magabiztosan a stukkert, mint az Öld meg Cartert! Jackje, de tengerészgyalogos reflexei még működnek, ezért ő maga vág rendet az elvadult, vérszomjas fiataloktól hemzsegő külvárosban, miután azok brutálisan megölik egyetlen élő cimboráját az aluljáróban.
Mintha a Bosszúvágy Charles Bronson-féle Paul Kerseyjének nyugdíjas napjait látnánk, vagy a Gran Torinót erkölcsi példamutatás nélkül, de az is izgalmas, hogy a Batman mellett sertepertélő Caine öregségére saját maga lépett elő titokzatos önbíráskodóvá. Az első nagyjátékfilmjét jegyző Daniel Barber nem akarja árnyalni a témát, ami nem is lenne egyszerű egy olyan mozi esetében, amely nagyon aktuális társadalmi kérdésekre reagál. Olyannyira, hogy a nyári angliai zavargások radikális összefoglalása is lehetne a Harry Brown, vagyis jókor jön a magyar mozikba, de mivel 2009-es darabról van szó, inkább azért lebilincselő, mert remekül tárja elénk mindazt a frusztrációt, amely a bili kiborulásához vezetett. A film nem válik kínossá, Caine végig úgy viselkedik, ahogy egy jó karban tartott hetvenhét éves férfi, emellett kapunk néhány kőkemény jelenetet (fegyvervásárlás a dílernél, nyitó képsor a mobillal felvett anya-gyilkossággal), a moziból kifelé menet pedig még jó darabig érezzük a puskaporszagot az orrunkban.

103 perc, brit

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó cikkek:

1. 2011.07.15.- Harry Potter és a Halál Ereklyéi II. rész
2. 2010.11.25.- Harry Potter és a Halál Ereklyéi I. rész
3. 2011.08.18.- Blue Valentine