2011.10.13.- Még egy év
KRITIKA
Van, aki elégedett, van, aki magányos, van, aki akar valakit, de az a valaki más valakit akar. Nem, nem a Barátok közt-ről van szó, hanem egy újabb remek Mike Leigh-filmről.
Hlavaty Tamás
A szociálisan érzékeny rendező legutóbb a Hajrá boldogság!-gal jelentkezett, amely egy pozitív, életigenlő darab a világ zordabb oldalát bemutató Még egy évhez képest. A középpontban egy hatvanas házaspár áll, melynek tagjai (Jim Broadbent, Ruth Sheen) kimondatlanul ugyan, de elégedettek életükkel, miközben mágnesként vonzzák maguk köré a megkeseredett, polgári életbe beilleszkedni képtelen figurákat. Ilyen Mary (Lesley Manville), a magányos öreglány, aki többnyire a borospohár fenekére menekül, autót vesz, hogy kiélhesse szabadságvágyát, ahogy a Thelma és Louise-ban látta, de a kocsi defektet kap, lerobban és kirabolják… ahogy saját élete, úgy a járgány fölött sincs uralma.
A négy évszakos felosztás nem túl eredeti ötlet, de Leigh mintha az egyformán lehangoló brit időjárással is azt akarná bemutatni, milyen sivár az élet annak, aki nem a napos oldalon sütkérezik. A realista moziban van születés és halál, minden, ami a kettő között történik, a maga kibogozhatatlanul egyszerű szépségében terül a vászonra. Néhány mellékszereplőről ugyan megfeledkezünk, de mindenki más szimpatikus, ezért kíváncsiak vagyunk arra, mi lesz a sorsuk. A zene visszafogott, a befejezés nyomasztó, de elegáns, a színészeknek bőven volt módja improvizálni, a képeken és olykor csacska párbeszédeken pedig szabályosan átsüt az életre kelt kerti törpére emlékeztető direktor mérhetetlen humanizmusa.
129 perc, brit
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!