2011.10.13.- Fertőzés
KRITIKA
Steven Soderbergh összehozta az utóbbi évek egyik leghatásosabb és legreálisabb katasztrófafilmjét.
Klacsán Csaba
Ráadásul az ezúttal „csupán” rendezői, operatőri és produceri minőségben közreműködő filmes látványos nagyjelenetek, nagyszabású akciószekvenciák és jelentősebb trükkök nélkül – ámde szokatlanul erős színészgárdával – abszolválta ezt. Az alapötlet, és a – Scott Z. Burns (Az informátor!) forgatókönyvíró által köré szőtt – történet egyszerű, viszont meglehetősen aktuális: ismeretlen eredetű, de a felgyorsult életvitel okán rendkívül gyorsan terjedő gyilkos vírus veszélyezteti a lakosságot, s mivel az illetékes hatóságok kezdetben tehetetlenek, a halálos áldozatok száma és a pánik napról napra nő…
Az egész valahogy annyira ismerős, kézenfekvő és időszerű manapság, hogy nem is igazán értem, az elmúlt, paranoiában, vírus-pánikban és világméretű fenyegetésekben „gazdag” évtizedben miért nem jutott még eszébe (újra) valakinek. Az egykor oly népszerű filmes témában a több mint másfél évtizeddel ezelőtt készült Vírus (1995, rendező: Wolfgang Petersen) volt az utolsó nagyobb szabású darab – csakhogy míg ott a dráma mellett inkább az akciókon, valamint kisebb részt a hatalmi és morális kérdéseken volt a hangsúly, addig a Fertőzés kapcsán már egyértelműen a realitás a kulcsszó. Itt is előkerülnek a korábbi vírusos mozikból már ismert sablonok, Soderbergh azonban még véletlenül sem a tipikus „így látja Hollywood” sémára, hanem nagyon is valószerű alapokra, és az utóbbi években világszerte egyre csak erősödő félelmekre építi filmjét.
A sokszereplős cselekmény több szálon fut, de a lehetőségekhez mérten kifejezetten feszes. A felvezetéssel sem teketóriáznak sokat az alkotók (az első néhány percben vázlatosan megismerjük a vírus földrészeken átívelő útját, elénk tárulnak az amerikai vírushordozó utolsó órái, kapunk némi betekintést a családjával történtekbe, és már ekkor bekapcsolódnak a hatósági emberek, az orvosok és egyéb kulcsszereplők is), és később sincsenek felesleges üresjáratok. Végül számos kisebb történetszál mentén, párhuzamosan bontakozik ki előttünk kicsiben és nagyban is a dráma. A kelleténél ezúttal kissé szűkösebb időkeret szorításában nem tud minden szereplő (és valamennyi történetszál) kellőképpen kiteljesedni, de a lényegen ez nem sokat változtat, mert a film ettől függetlenül is működik. A Fertőzés feszült, hiteles, és a játékidő túlnyomó részében izgalmas mozi, ami a visszafogott, hatásvadászattól mentes rendezés mellett leginkább az Oscar-díjas – Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, Marion Cotillard – és Oscar-jelölt – Matt Damon, Laurence Fishburne, John Hawkes, Jude Law, Elliott Gould – színészek érdeme.
Soderbergh filmje nem forradalmasítja a műfajt, s vélhetően nem is lesz majd akkora hatással az emberekre, mint néhány korábbi katasztrófa-klasszikus, de egyértelműen helye van a legjobb vírusos mozik között.
106 perc, amerikai-arab
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!